Elnyújtózom a magam készítette függőágyban, amit közeli pálma közé feszítettem ki.
Nagyot kortyolok a kókuszdió édes tejéből, és hagyom, hogy a nap kellemesen simogasson.
Ilyenkor a legszebb a sziget, az alkonyatot közvetlenül megelőző egy két órában.
A tűz már megrakva, már csak meg kell gyújtani, a napközben fogott hatalmas rákok meg már nyársra húzva várják, hogy majd a parázs fölött megpirulva megtöltsék a gyomrom.
Kurva jó dolog hajótöröttek lenni.
Se számlák, se TV, se telefon, se télikabát, se munkába járás.
Nincs hajnali óracsörgés, nincs stressz, nincs főnök.
Reggel alszom, ameddig alszom, kelek, amikor kelek, vadászom, halászom a magam készítette szerszámokkal, ami baromi könnyű, mert a sziget és környéke hemzseg az élelemtől, az idő csodás, alig kell néha behúzódni az eső elől a pálmakunyhóba, mert amikor nagy ritkán esik, az is simogatóan langyos csak.
Kaja, pia, gyümölcs dögivel, friss forrásvíz a közelben, és semminek hiányába nem vagyok.
Mondom semminek.
Ilyen rohadt mázlista is csak én lehetek.
Azért úsztam meg a repülő lezuhanását, ami végül is ide juttatott álmaim szigetére, mert a katasztrófa (Katasztrófa? Nekem aztán nem) pillanatában épp a stewardessel keféltem a repülőgép mosdójában.
Kettővel.
Úgyhogy hárman vagyunk.
Én és az én punci és faszimádó kis szolgálóim.
Tehetek én róla, hogy ezekbe a styuvikba úgy beleivódott a kedves utas kiszolgálni akarása, hogy még mindig a kívánságomat lesik?
Az meg van nekem gazdagon.
No, lassan vissza is érnek a gyümölcsszedésből.
Meg is jönnek, és rendesen meg vannak pakolva (meg is lesznek ma még)
Csináltak maguknak háncsszoknyát, más nem is lehet rajtuk.
Leteszik a halom gyümölcsöt amit hoztak, a szőke meghámoz nekem egy banánt és odahozza a függőágyamhoz.
Kezembe adná, de lusta vagyok elvenni, ezért aprókat harap belőle és a szájával adogatja át a falatokat az enyémbe.
A vörös közben meggyújtja az összekészített máglyát, és a lemenő nap vörös fényében nekem kezdetét veszi az esti mozielőadásom.
Kedvtelve nézem, ahogy az ajkuk összeforr, ahogy nyelveik egymáson táncolnak, ahogy kutató kezük belesimít, aztán belemarkol hol egy cicibe hol egy fenékbe.
Hagyom, hogy hosszú percekig csak kóstolgassák egymást, hogy felgyorsuljon a lélegzetük, hogy ujjaik elmerüljenek a másik puncijába, hogy aztán időről időre lenyalogassák róluk úgy a saját mind a másikuk kéjnedvét.
Egy intésembe kerül csak, hogy a vörös dőljön ma hanyatt, és a szőke feje boruljon a lába közé.
Ma ezt a felállást osztottam ki nekik.
Amúgy is a szőke nyal jobban, míg szopásban a vörös az ügyesebb.
A puncija egyformán szűk mindkettőnek, a popsija a szőkének befogadóbb, és a vörös a perverzebb.
Ahogy ezt most tanúsítja is. Alig emeli el a szőke a fejét egy pillanatra a puncijától, már el is kezdi csorgatni az aranysugarat.
A szőke magától ilyet sose csinál, mindig szólni kell neki.
A forró homokban azonnal eltűnik az aranyló nedű, és szőke visszahajtva fejét folytatja a szorgos munkát, nyelvtudása minden csínjának bevetésével.
Közben bepucsít.
Tudom, ez felhívás keringőre.
Kikászálódom a függőágyból, kihúzom a homokból az oda készített, nagy bozótvágó kést, és lecsapom vele egy friss kókuszdió tetejét.
Odalépek a lányokhoz, és elkezdem lassan rájuk csorgatni a kókusztejet.
Oh, de szépen nyalja le a szőke a vörös testéről, melleiről, és combjai közül.
És, hogy élvezi a vörös!
És közben mindkettő engem néz.
Ahogy állok felettük egyik kezemben a machete lazán lelógatva, a másikban a kókusz, amiből csorgatom rájuk a tejet.
Csorgathatnék mást is.
Tudom (tapasztalatból), hogy azt ugyanilyen mohón nyalnák le egymásról.
De most még nincs rá ingerenciám. Talán majd később.
Most a ki szopik jobban játéknak kell jönnie.
A lányok térdre emelkednek, és megmutatják, mit is tudnak, mit is tanultak.
A kezük hátul, azt tilos használniuk.
Ügyesen szopnak.
Felváltva is egyszerre is. Összeszoktak már.
Az sem zökkenti ki őket a ritmusból, amikor a maradék kókusztejet lassan a fejükre csorgatom szopás közben, hogy csatkosra ázzon a hajuk, és csapzottan hulljon az arcukba.
Még mindig a vörös a jobb, de a szőke sem marad sokkal le mögötte, biztos gyakorolt egy banánnal az elmúlt napokban.
Mit csináljak, ha ennyire meg akar felelni az igényeimnek? Tiltsam el tőle?
Hátralépek egy kicsit, mire a lányok csalódottan néznek fel rám, hogy elvettem előlük a játékukat.
Egy kis muzsikára vágyom, mondom, mire tudják, hogy kongaest következik.
Vagy tam tam dob? Nem vagyok zenész.
Lényeg, hogy a lányok készségesen négykézlábra ereszkednek egymás mellett, alkarjukat a homokba fektetik, fejüket ráhajtják, és a feneküket amennyire csak lehetséges a magasba tolják.
Nem vagyok muzsikus.
Sem hangom, sem ritmusérzékem.
De tenyerem van.
És oda tudok csapni.
Meg is teszem
Két kéz, két fenék, négy farpofa.
Isteni!
Tobzódok benne.
A tenyeresek csattannak, a lányok nyögnek.
Szerintem a kéjtől.
A lényeg, hogy tetszenek a hangok.
És az égnek emelt piros fenekek látványa is.
Ezért ki is használom a pozíciót.
Egy kis szőke punci, egy kis vörös.
Egyik popsiluk, másik popsiluk.
Punci, popsi, popsi, punci.
Tök jó.
Erre már csak egy teheti fel a koronát, a klasszikus seggből szájba menet.
Gyertek lányok szívjatok szárazra.
Hanyatt dőlök és ők ugranak.
A két száj egyszerre kényeztet, borul rám, nyal körbe, és szív magába, amíg ki nem lövell a magom.
A spermám arcot, nyelvet borít be, szájat tölt tele.
Azt sem tudom melyikükét, de mindegy is, mert úgyis osztoznak rajta azonnal.
Tisztára nyalnak engem, és tisztára nyalják egymást.
És közben nekem is megjött az ingerenciám.
Lemosdatom őket.
Aztán lemegyünk közösen a tengerhez és úszunk egy rövidet.
Közben pont leégett a tűz, pillanatok alatt megsülnek a rákok a nyárson, és pont beleharapnék az elsőbe, amikor megcsörren az a kurva vekker, és nekem fel kell kelnem legédesebb álmomból, felvennem azt a rohadt télikabátot és el kell indulnom az utálatos melómba az idióta főnökömhöz.
