„Ha szeretnéd megváltoztatni a világot, akkor szeress egy férfit igazán. Szeresd őt igazán. Válaszd ki azt, akinek a Lelke a tiédhez szól. Aki lát téged. Aki elég bátor ahhoz, hogy féljen. Fogadd el a kezét és vezesd finoman házi tűzhelyed véréhez… Ahol érezheti a melegedet saját magán… hagyd ott megpihenni… és égesd el a tüzedben a terheit… Nézz bele a szemébe… Nézz bele lénye mélyébe… és lásd azt, ami ott alszik, vagy ébred…
Nézz bele a szemébe… lásd ott az apáit és nagyapáit… az összes háborút és őrültséget, amit a szellemük távoli helyek, távoli időkben harcolt… lásd ott az őrületet és fájdalmat, amit a mások-fölötti-hatalom világa hozott nekik és a hozzájuk tartozóknak… Lásd a fájdalmukat, a harcaikat, a gyötrődést és a bűntudatot… lásd ítéletek nélkül… majd engedd el… érezz bele az őseitől örökölt terhekbe.
És tudd, hogy menedéket keres nálad… engedd, hogy beleolvadjon a megtartó pillantásodba… és tudd, hogy nem kell visszatükröznöd a benne dúló viharokat… mert méhed van… édes és mélységes kapu van benned… amely elmossa a régi sebeket…
Ha meg akarod változtatni a világot, akkor szeress egy férfit… szeresd őt igazán… Ülj előtte… női erőd teljes szépségében… sebezhetőséged lélegzetében… a benned élő kislány ártatlan játékosságában… és a halál mélységeiben…
Küldj neki meghívót a virágzásodba… engedd, hogy feléd lépjen… és ússz vele együtt a Föld méhében, csendes tudásban, együtt…
És amikor visszahúzódik… mert vissza fog… félelmében elrejtőzik a barlangjában… akkor gyűjtsd magad köré a nagymamáidat… engedd, hogy a bölcsességük körbeöleljen… halld a suttogásuk… és engedd, hogy a benned lévő rémült kislány megnyugodjon… maradj nyugodt… és várd türelmesen a visszatértét… ülj az ajtajánál és énekelj… az emlékezés dalát… hogy újra meglágyuljék.
Ne provokáld benne a kisfiút, praktikákkal, játszmákkal, csábítással… csak azért, hogy a pusztítás hálójába húzd, a gyűlölet és káosz helyére. Amely szörnyűbb, mint az összes háború, melyet valaha harcolt… Ez nem női energia, csak bosszú, méreg, a világunk megerőszakolása, amelyben elvérzik a nő miközben a férfit kiheréli… ez mindannyiunkat megöl…
És mindegy, hogy az anyja ölelte-e vagy nem, legyél te most valódi anya. Tartsd meg a kegyelmedben, vezesd a Föld méhébe saját mélységeiden keresztül… Ne büntesd a sebeiért és azért, mert nem tud megfelelni a szükségleteidnek… sírj érte édes folyókat… és engedd, hogy a véred haza vezesse…
Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit… szeresd őt igazán… Szeresd őt mezítelenül és szabadon… Szeresd őt annyira, hogy megnyitod a tested és a lelked a születés és halál ciklusaira… És köszönd meg neki a lehetőséget… ahogy végigtáncoltok a zúgó szeleken… és a csendes erdőkön… Legyél bátor törékenynek lenni… és engedd, hogy magába igya lágy szirmaidat…
Engedd, hogy megtartson… hogy felálljon és védelmezzen… dőlj bele a karjaiba és bízz abban, hogy megtart… akkor is, ha előtte már ezerszer elejtettek…
Tanítsd arra, hogy megadja magát… azzal, hogy megadod magadat… váljatok eggyé az édes semmivel, a világok szívével…
Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit… szeresd őt igazán… bátorítsd… tápláld… halld meg… tartsd meg… gyógyítsd meg… és cserébe ő támogat és védelmez… erős karokkal, tiszta gondolatokkal és célba találó nyilakkal… mert képes rá… ha engeded… az lesz, akiről álmodsz…
Ha szeretni akarsz egy férfit… szeresd magadat… az apádat… a fiadat… a volt szerelmeidet… az első fiút, akit megcsókoltál… és az utolsót, akit elsirattál…
Köszönd meg az összes ajándékot, amely ezen találkozáshoz vezetett… ahhoz, aki most előtted áll… és keresd meg benne a magot… az új magját… a magot, amit táplálhatsz… és amiből új világot növeszthettek együtt"
(Katinka Soetens)