Nyűgös vagyok, fáradt, ingerült.
Belépek az ajtón, földre teszem a táskám, leveszem a kabátom, felakasztom.
Elém sietsz, megcsókolnál, de csak egy olyan semmitmondó puszit kapsz.
Láthatod, hogy nem vagyok jó passzban, és ha jó passzban lennék én is látnám rajtad, hogy valamiért bűntudatod van.
Lerúgom a cipőm, bevetem magam a fotelbe, meglazítom az ingem.
Szokatlanul készségesen, kérés nélkül hozol egy kávét, cigit, hamutartót.
-
Mire ez a nagy buzgóság? - kezdek lassan feleszmélni az első korty kávé után. - Nem szoktál te ennyire sürgő forgó, tüsténkedő, ripsz ropsz gondoskodó kis menyecske lenni! Tuti valami rossz fát tettél a tűzre.
-
Vacsi? - kérdezem és már tudom is hogy beletrafáltam.
-
Izé, öö, az odaégett. Elfeledkeztem róla, elment az idő, és pont csengett a telefon, meg jött a postás, és izé, szóval odakozmált. De hoztam gyorskaját a Mekiből! - hadarod el egy szuszra.
-
Hmm. Odaégett? Csengett a telefon, jött a postás, a földrengés, meg a cunami?
-
Na gyere csak ide szépen kicsi kincsem!
-
Told le szépen a nadrágodat, lépj ki belőle, feküdj ide a térdemre, és megkapod a fenekelésadagodat érte.
Felcsillan a szemed, elvégre tudom, hogy ezt akarod, és cseppet sem bánod, pedig pár napig nehezebben fogsz ülni, de büszkén nézegetheted a kék foltokat a popódon.
Villámként kilépsz a nadrágodból, egy szál bugyiban csinálsz egy kis pukedlit.
Majd megindulsz kifelé.
-
Hová? - kérdezem felcsattanva.
-
Csak kiszaladok pisilni és már jövök is- válaszolod, de mintha picit most megremegne a hangod, hallva az enyém komolyságát
-
Sehová! Ide az ölembe! - tudod, hogy most nem tréfálok, komolyra fordult a játék, érzed a hangomból.
Elhelyezkedsz keresztben a térdeimen, és kicsit remegő hangon megkérdezed
-
Mennyit kapok?
-
Nem tudom még, és nem is rajtam múlik, de sok lesz, és kemény!
-
Ugyanis. Nem az a baj, hogy elégetted a kaját, hanem, hogy pont Mekit hoztál helyette, amit ki nem állhatok. És ezért a mai adagodban nem sok örömed lesz.
-
Nem határozok meg számot, és ma nincs menekülőszó. Nem érdekel, ha sírsz, ha jajgatsz, ha kiabálsz. Nem hat meg, ha könyörögsz! Addig verem a seggedet, amíg össze nem pisiled magad tőle. Ez az egyetlen, ami véget vet a mai büntetésednek. Számolnod nem kell! Vegyél nagy levegőt, és nosza!
Magam is nagy levegőt veszek, és nekilátok.
Nem fogom vissza a kezem, de nem is akarom kifullasztani magam.
Hideg fejjel osztom a tenyereseimet a popsidra, ami ez első pár ütés után a vékony áttetsző bugyin át is láthatóan, azonnal pirosodni kezd.
Pár ütés után arcodba fut a vér, érzed, hogy ez most nem az a könnyed, játékos paskolás, amit eddig kaptál, és amihez szokva is vagy, és izgalomba is hoz.
Ez most büntetés.
Keményen csattan a tenyerem minden ütésnél, és a piros folt egyre növekszik.
Alsó ajkadba harapsz, de ez nem elég a tizedik körnékén már felszisszensz a tizenötödiktől már feljajdulsz.
Húsz körnékén megjelennek az első könnycseppek a szemed sarkában.
Huszonötnél már menekülnél, de nem tudsz mert balommal leszorítalak, és jobbom ütemesen lesújt, sem szünetet nem tartva, sem menekülési esélyt nem hagyva.
Most már tényleg elsírod magad, de hiába, könnyeid elmaszatolják a szemfestéked, zokogásod szívbe markoló, de az a jobb nem nyugszik és újra és újra lecsap.
Feneked már pipacspiros és éghet, mint a tűz.
Már nem tudom hányadik csapásnál tartunk, amikor megtörténik, amit mondtam, és nem azért, mert tudod, hogy ezt a menekülőutat jelöltem ki számodra, hisz ezt már rég elfelejtetted a fájdalom ködében. Hanem a fájdalom, a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság és a feszítő hólyag reakciójaként elönti ölemet a sárga és forró sugara a pisidnek, ronggyá áztatva a bugyidat és a nadrágomat egyaránt.
Lecsapó tenyerem megérzi a nedvességet, és azonnal átalakul simogatóvá, míg az a karom, ami eddig erőszakkal leszorított, most már erővel ölel.
Hüppögve fúrod be magad az ölelésembe, a kezek, amik eddig bántottak, most már óvóan dédelgetnek, sőt az a kemény jobb, ami az előbb még meggyalázott, most végtelen finomsággal csusszan be az átázott bugyid alá és találja meg az utat a puncidba, ami szintén tocsog a nedvességtől, de attól, ami belülről fakad és a szabad utat jelzi.
A kutató ujjak könnyedén körbeszaladnak odabent, és alig lepődnek meg, amint egy zsinórra lelnek.
Mosolyogva húzom ki a puncidból lassan a gésagolyókat, és már tudom, hogy nem a postás és nem is a cunami, de mindenféleképp valami szökőár miatt kozmált oda az a fránya vacsora.
Rámnézel, könnyes szemmel elmosolyodsz és a fülembe súgod.
-
Nem is a mekiben voltam ám! Két sarokkal odébb van egy KFC, és tudom, hogy azt szereted. Behozzam?
-
Az hidegen is finom, most viszlek a szobába és megdugom azt a pipacspiros popódat, te kis hazudós, imádnivaló lotyó!
Felkaplak és viszlek, és nem kell tudnod még, hogy abban KFC-ben én is megálltam és hoztam egy zacskó kaját, mert rákívántam.
El fog fogyni, vár most ránk annyi testmozgás, amitől alaposan megéhezünk.
