"Én játszom, vagy te játszod velem ezt a valóságnak tűnő életet?
Miérteket keresni hasztalan, hisz parttalan patakok vize sem lenne elég
kimosni a könnyek tengerét.
S bennem ezred éves félelmek jönnek egyre csak feljebb és feljebb.
Már nem elég az akarat, már nem elég a szív szava…
Ide más kell rég.
Valami, ami utat remél.
Általad vagyok magam, de magam csak egyedül lehetek.
Hasztalan mit tennék, ha a szó szó marad, ha a gondolat halvány érintését sem érzem már.
Ha szemedbe nézek megfagy a jaj és a fájdalom.
Ha hangodat hallom csak állok, s a benned rejlő erő csak tombol tovább bennem.
Megkötözve, térden állva, könyörögve nézek az égre,
s nevetek bele az ördög szemébe.
- Ó hogy is uralkodhatnál rajtam… hisz nem vagy más csak én magam."
/MR/
