Gondolatok a BDSM világából

Időben érkezem. A portán elkérem a kulcsot, felmegyek a szobába, és alaposan körülnézek.

Rendben. Megoldható minden, amit szeretnék.

Nekilátok kipakolni és berendezkedni.

A szoba közepén álló üvegasztalra szép, akkurátus rendben (ami amúgy nem igazán jellemző rám) sorban kipakolom a magammal hozott eszközöket, és igyekszem őket precízen elrendezni.

Sokkal több dolgot hoztam magammal, mint amennyit a rendelkezésre álló idő alatt felhasználhatnék, de mivel nincs előre megírt forgatókönyvem (sosincs), mindent kipakolok, az análkampótól a zsebkésig (hogy teljes legyen az ABC)

Lássuk, miket is hoztam:

• Két tekercs bondage kötél

• 3-3 piros és sárga díszgyertya

• gömb szájpecek

• gyűrűs szájpecek

• hüvelykbilincs

• nyakörv pórázzal

• lovaglópálca

• nádpálca

• egy garnitúra gésagolyó

• análkampó

• vibrátor

• síkosító

• babaolaj

• bőrpántok

• láncok

• karabínerek

• csipeszek

• szemmaszkok

Fogalmam sincs még, miket fogok ezek közül használni, lehet, hogy semmit, lehet, hogy a lehető legtöbbet.

Mindenesetre már az asztal látványa ki kell váltsa azt a hatást, amire voltaképp szükségem van.

Elrendezem a további szükséges apróságokat (mert bizonyos szintig azért mégis van forgatókönyvem), aztán lemegyek a panzió bárjába, egy kényelmesen elfogyasztott kávéra.

• Lássuk csak, mi is fog történni? - gondolom magamban a kávé mellett.

Megérkezel a megbeszélt időben. Úgy tudod, egy jó óra múlva érkezem csak, úgyhogy van időd lelkileg és fizikailag is felkészülni.

Elkéred a kulcsot a portán (ahol természetesen, bár nem olcsón egy szóval sem említik majd, hogy már itt vagyok és épp a harmadik kávémat iszom a bárban), felmész a szobához, kinyitod az ajtót, és máris borul az elképzelésed.

A bejárati ajtó előtt egy kartonpapírból kivágott nyíl fekszik a földön és mutatja az utat a fürdőszoba irányába. A fürdő ajtajának kilincsén egy cédula lóg, rajta csak ennyi: 10 perc!

Gyorsan körülnézel, hogy nem bújok-e meg valamelyik sarokban, vagy ajtó mögött, aztán igyekszel beleférni a határidőbe.

Villámtussolás, villámfésülködés, villámöltözés. Rutinos gyorsasággal feldobod azt a minimális sminket, amit várok tőled, aztán elindulsz a fürdő másik ajtaja felé, ahová a következő nyíl mutat.

Naná, hogy a hálószoba.

Szemed odatéved az üvegasztalon akkurátusan kipakolt eszköztárra, nagyot nyelsz és gyorsan elkapod róla a szemed. Az ágy felé fordulsz, meglátod az azon felhelyezett feliratot és a pár odakészített dolgot.

• Csesszem meg, most öltözhetsz át!

Ráadásul kifejezetten kurvás szerkók, a fekete csipkealsótól, a combfixig. (és a cédulán csak annyi áll: 5 perc)

Villámátöltözés, de közben a ruha alól még egy vibrációs tojás is előkerül és egy újabb cédula: kávézó.

Felrakod a tojást, bár meglepődsz, hogy sem zsinór, sem kapcsoló, sem vibrálás semmi.

Nincs könnyű dolgod, mert most minden lehetsz, csak nedves nem.

Mindegy megoldod, magadra kapod az összes kurvás cuccot, gyors pillantás az órára, és teljes zavarban az ajtó felé indulsz, fülig pirulva a kurvás kinézeted miatt.

Időben vagy.

Belépsz a kávézóba, naná, hogy majdnem telt ház van, gyorsan körbenézel, meglátsz az asztalomnál ülve, és odasietsz.

Felemelkedem, gyors puszi és hellyel kínállak. Gondosan én ülök a falnak háttal, neked csak velem szemben jut hely, és ha akarod, ha nem, mindenképp magadon kell érezned a sok vendég pillantását.

Érkezik a pincér, udvariasan rád néz (elém leteszi az újabb kávét), megszólalnál, hogy leadd a rendelésed (valami erőset innál, hogy oldja a zavarod), de bennedszakad a szó, amikor váratlanul megrezzen benned a tojás.

Hirtelen és váratlan az élmény, szinte sokkol hisz a nagy kapkodásban felraktad ugyan, de aztán majdhogynem már meg is feledkeztél róla.

A tojás vibrálása, az én vigyorgásom, a kapkodás feszültsége és a zavartság elég komoly feladat elé állít, hogy többé kevésbé épkézláb módon le tudd adni a rendelésed.

Villámló szemekkel, valódi dühvel nézel rám, én pedig vigyorogva mutatom fel a tenyeremben rejtőző infrás távirányítót.

Elneveted magad, de tudom, nem felejtesz, nem bocsátasz meg ilyen könnyen, ezt még valahogy meg fogod próbálni „leverni” rajtam :)

Főleg, hogy a vacsorát sem könnyítem meg neked, jó játék ez a távirányító, és gyerekes örömmel tölt el, hogy mindig a legrosszabb pillanatban kapcsolom be és ki, vagy épp váltogatom a fokozatokat.

Valahogy túlesel a vacsorán, csupa könnyű étel, és az adagok sem nagyok, szerintem sosem vártad még ennyire, hogy egy étkezés véget érjen. (és sajnos ezt most nem a várható szeánszunkra való felfokozottság számlájára kell írjam).

Végeztünk, elindulunk közösen felfelé.

Amíg be nem lépünk a szobába, látom, hogy tartod magad, de forr benned az eddig visszafojtott indulat.

Meg tudom-e oldani, hogy szenvedélyre váltsam, amint belépünk az ajtón, vagy nekemugrasz és kikaparod a szememet?

Mindjárt kiderül!

Nyitom az ajtót, udvariasan kinyitom neked, előzékenyen intek, majd ahogy belépsz, villámgyorsan, szorosan mögédlépek, testemmel a falhoz szorítalak, és egyik kezemmel befogom a szádat.

(saját jól felfogott érdekemben)

Másik kezemmel benyúlok a zsebembe, előhúzom a gömb szájpecket, és tiltakozásod ellenére a szádba helyezem. Valahogy becsatolom a tarkódon a szíjat (fél kézzel nem egyszerű), majd, hogy végre mindkét kezem szabad, rendesen le tudom fogni a kezeidet, és össze tudom kulcsolni őket a hátad mögött.

Egyik kezemmel a két csuklódat fogom össze, másikkal a hajadba markolok és úgy vezetlek keresztül az előtéren, a hálószoba felé az ágyig.

Méltatlankodó hangjaidra (ennyi telik a szájpecek mögül) igyekszem ügyet sem vetni, úgyis sejtem, mit mondanál ki, ha tudnál.

Eljutunk az ágyig, hassal rálöklek, magam is utánad vetem magam, elvégre nem hagyhatom kiszabadulni a kezeidet, annál jobban féltem a szemeimet, szerencsére magasabb súlycsoportban vagyok, le tudom győzni a (már talán nem is annyira intenzív és valós) ellenállásodat.

Egyik kezem az éjjeliszekrény felé tapogatózik, megtalálja az odakészített és (előkészített) kötelet, az előre megkötött hurkot rá tudom vetni a csuklódra, így végre megkönnyebbülhetek, és immáron nyugodtabban láthatok neki kezeid alapos összekötözésének, azzal a technikával, amit nemrég lestem el az internetről, és, ami válltól csuklóig alaposan rögzíti az egész karod a hátad mögött, és esélyt sem ad a kiszabadulásra.

Végre megvagyok. A szemem, fülem immáron biztonságban, fel tudlak ültetni az ágyon, és szembefordulhatok veled.

Belenézek a szemedbe, ami még mindig haragosan villog, és ölnél vele, ha tudnál, pláne látva, hogy újra elkezdek vigyorogni.

Mocorogni, nem nagyon tudsz, szólni még úgy sem, de újabb halált halok a szemedben, amikor felmutatom előtted a távirányítót, majd komótosan lassú mozdulattal bekapcsolom, és gyors átmenetekkel a legmagasabb fokozatra kapcsolom.

Haragudni akarsz még, látom a szemeidben, de azt is, hogy a gyilkos csillogást lassan pára lepi el, és másképp kezd el csillogni, mint pár perccel korábban.

Szótlanul nézlek, ha te nem beszélsz, nekem sem muszáj, figyelem, ahogy lassan elkezd gyorsulni a lélegzeted, de amint a kéj első hulláma kezd elérni és szemeid lecsukódnak, meg kell szólaljak!

• A szemembe nézz! - hajadba markolok, és felém fordítom az arcod!

• Csakis a szemembe! - adom ki az utasítást.

Megpróbálsz partner lenni benne, megpróbálsz nem menekülni tekintetem fogságából, amint kezem változatlan erővel markolva a hajad, szemtől szemben tartja a fejed, de ahogy a kéj újabb és újabb hulláma elér, önkéntelenül is behunyod a szemeid, hogy átadd magad az élvezetnek.

• Látom, ez nem megy. - mondom fejcsóválva. -Semmi baj, ha nem szívesen nézel a szemembe, nem kötelező – folytatom, majd előhúzzam az ugyancsak odakészített fekete szemmaszkot.

• Nem csak, hogy nem kötelező, de nem is szabad! - helyezem fel szemeid fölé, ezzel megfosztva utolsó fegyveredtől is, a szemmel verés lehetőségétől.

Hátradöntelek az ágyon, igazság szerint a lábaid még szabadok, tehát rugdalhatnál, ha akarnál, de mintha most már nem is akarnál annyira tiltakozni.

A tojás végzi a dolgát odabent, neked meg a hallásodon, tapintásodon és szaglásodon kívül már semmi más információs forrásod nem maradt.

Lássuk, mit hallunk, mit érzünk?

Olló csattog, ez félreismerhetetlen, hideg fém szára bekúszik a blúz és a melltartó pántja alá, egy nyisszentés, és máris feltárul a melleid felett a ruha.

Az olló végigsiklik a hasadon, tompa, hideg hegye leír egy kört a köldököd körül, majd végtelen lassúsággal becsúszik a bugyid alá.

Most nincs nyisszenés, idegesítő lassúsággal záródik össze a két szár, és mintha a szél fújná le rólad, úgy érzed, ahogy lehullik rólad a bugyi is.

Egy kéz végigsimítja a nyakadtól lefelé az egész testedet, körbeszalad a melleid körül, egy pillanatra középerősen összecsippent a mellbimbódat, majd lejjebb indul, végigfut a hasadon, majd leér a szeméremdombodig.

Ott eljátszadozik egy keveset, a kereső ujjak bekalandozzák a környéket, de az úristennek sem csusszannának be a tojás mellé, ami pedig már bőséges nedvességgel előkészítette a terepet, majd egyszer csak eltávolodnak.

Pár pillanatnyi szünet, majd gyufa sercintését hallod, aztán megrezdül az orrcimpád amint megérzed egy meggyújtott gyertya eltéveszthetetlen illatát.

A kéz egyszer csak visszatér, és hirtelen mindenütt ott van. A kutató ujjak végre megtalálják odabent a tojást, körbejárják, és egyik helyről a másikra igazítják, hogy minél őrjítőbb legyen. Egy ujj (valószínűleg hüvelyk) megtalálja a kis hajóskapitányt, és az összegyűlt nedvességgel együtt jár táncot rajta.

A lélegzeted most már kapkodóvá válik, bár nem segít, hogy a gömb miatt szinte csak az orrodon vehetsz igazán levegőt, és akkor érkezik az első viaszcsepp.

Ez a két melled között éri a bőrödet, forrón, fájón, ijesztően, de borzongatóan izgatón.

A következőt a melledre várnál, ehelyett előbb a köldököd mellé, majd gyors egymásutánban egyszerre három is, a combod belsejére kapod.

Kiszámíthatatlan, és megőrjít, hogy soha sem tudhatod, nem láthatod, nem tudod kiszámítani, hogy hová kapod, milyen magasról (tehát mennyire forrón), és milyen mennyiségben a következő adagot.

Lassan sorra kerül az egyik mellbimbód is, majd egy csepp a nyakadra hullik, aztán összerándulsz (a kéjtől vagy a fájdalomtól) amikor az első forró csepp pont a combhajlatodnál landol a vénuszdombodon, és lecsordul a szeméremajkadra.

A segítő kéz, nem csillapodva végzi a dolgát, mintha nem is ugyanahhoz az emberhez tartoznának, egyik, aki a varászlatot végzi odalent, a másik, aki hideg precizitással adagolja a forró, kéjes fájdalmat.

A lélegzeted egyszer csak kapkodóvá válik, az eddig sem szűkös nedvességet hirtelen, mintha az Amazonas bőséges hozama váltaná fel, tudod, hogy már csak pillanatokra vagy a vulkán kitörésétől, amikor egyszer csak kicsusszan a kéz, egy szisszenéssel kialszik a gyertya, és egy kattanással megszűnik a vibrálás.

• Sietsz valahová? - szólal meg a gyűlölt hang, és amint egy kéz lehúzza a maszkot szemeidről, ott látod azt a szemtelen vigyort az arcán

Vigyorgok, de nem teljes szívből. - Már majdnem sikerült megbékítenem, és most kezdhetem mínuszból! No, de a játék, még csak most kezdődik!