Novellarészlet A.L. Ihletésével
…............................................................................................................................................................
Hagyom, hogy csituljon lihegésed, aztán hajadnál fogva magam felé fordítom a fejed.
-
Az enyém vagy? - teszem fel az elméleti kérdést mosolyogva
-
Szerinted? - évődve jön a válasz, és én nagyra értékelem, hogy hangsúlyoddal és kedves mosolyoddal természetessé teszed az iménti, mindkettőnknek egyedi élményt, és szolgalelkű megalázkodás helyett, játékossággal ellensúlyozod a mögötte lévő mély tartalmat.
-
Szófogadó, okos, kicsi jószága leszel a gazdidnak? - megyek bele a játékba könnyű szívvel, hisz vannak helyzetek, amikor a komolyság csak elvenné a mögöttes mondanivalót.
-
Csak, ha jó gazdám leszel! - nézel ismét a szemembe. - Mert jó gazdinak lenni nem könnyű ám, felelősséggel jár -komolyodsz el egy pillanatra (csak, hogy tudjam {tudom}komoly tartalom lakozik a játékos szavak mélyén), de aztán visszatérsz az incselkedő hangnemhez.
-
A jó gazdi törődik az ő kicsi jószágával, eteti, gondozza, sétáltatja, pisilteti, játszik vele. Megadja neki mindazt a törődést és szeretetet, amire igénye van, és nem hanyagolja el soha-de soha!
-
A jó gazdi -folytatom a gondolatmenetet évődve – tanítja, neveli, engedelmességre, szobatisztaságra szoktatja, az ő kicsi szukáját. Elnézi olykor, hogy játékból, vagy akár dacból szétszaggat egy díszpárnát, de nem engedi, hogy elkanászodjon, hogy szétszedje a lakást, vagy épp megtépje a szomszéd macskáját (na jó, megkergetni, megkergetheti). Tudja, hogy mikor kell simogatni, és mikor kell büntetni, mikor legyen elnéző, mikor engedje ölbe mászni az ő kiskutyáját, de azt is tudnia kell, mikor kell szigorúan a kosarába zavarnia, vagy épp rákoppintani az orrára.
-
A jó gazdi – veszed vissza a játék fonalát – nem köti ám láncra az ő kis kutyáját, hogy aztán csak sóvároghasson a szabadság után!
-
Csak olykor pórázra, ha szükséges. -mosolygok vissza. - De jó gazdija, csak jó kiskutyának van ám.
-
Márpedig jó kiskutyának sem könnyű ám lenni! - folytatom. - A jó kiskutya, tudja meddig terjed a gazdi türelme, mekkorát haraphat játék közben az éles kölyökfogaival, mikor lehet játszani, és mikor kell szép csendben elheverni a gazdi közelében.
-
A jó kiskutya – cserfelsz vitatkozóan – feltétlen, őszinte odaadást ad a gazdinak. Ha a gazdi nem ér rá vele játszani attól is boldog, ha csak a combjára fektetheti az állát, és, ha a gazdi még szórakozottan a fülét is birizgálja fél kézzel, az maga a mennybéli boldogság neki. De csak akkor lehet és akkor marad jó kiskutya, ha megkapja mindazt a figyelmet és törődést és gondoskodást, amire szüksége van!
-
Következésképp? - zárom le az évődést egy egyszerű kérdéssel, mintha még valóban a játékok mezején járnánk, de tudjuk mindketten milyen súlya van a következő pár másodpercnek.
-
Kérlek, legyél jó gazdám, hogy a jó kiskutyád lehessek! - mosolyogsz, de csipetnyi szorongás van a mosoly mögött megbújva, mert még csak bízol benne, hogy igent tudok mondani a felelősségre.
Nem szavakkal válaszolok, csak odalépek sporttáskámhoz, amiben még mindig ott vannak kicsomagolatlanul magammal hozott holmijaim. Kiemelem belőle a széles bőr nyakörvet, amit már oly régen beszereztem, de most látom igazán létjogosultságát, hogy elő is vegyem, hozzád lépek, és gyengéden, készségesen odahajlított nyakad köré csatolom.
