Gondolatok a BDSM világából

• Bassza meg, hogy utálok hivatalba járni!

Már a tudat, hogy holnap reggel oda kell mennem szétcseszi az egész éjszakámat.

Az a sok dolgát intézni akaró ember, a büdös izzadtságszagukkal, tülekedés, türelmetlenkedés, kurvaanyázás. Megint egy nap aminek soha sem lesz vége.

Persze, hogy szarul alszom, forgolódom fél éjszaka, és mikor végre a legjobban aludnék, és valami normális álmom is alakulna egy kellemes erekcióval, akkor csörög az a kurva ébresztőóra, hogy rohadna meg az is, aki feltalálta!

A kávé persze nincs lefőzve, beragadt szemekkel próbálom valahogy felrakni, közben egy csomó mellészóródik, de rohadjon meg ott ahol van.

Borotválkozni is kell, naná, hogy szar már a penge, a sörtémet nem viszi le rendesen, de a nyakamba belevág. - Le van szarva, akinek nem tetszik legfeljebb nem nézegeti a pofámat!

Reggelizni persze nem maradt idő a szüttyögés miatt, meg úgy sincs itthon semmi normális kaja, betolok még egy kávét, csak úgy hidegen, aztán baromi kelletlenül, de elindulok.

A kocsi nehezen indul, lehet, hogy kéne neki egy szerviz, de rohadjak meg, ha van rá egy kibaszott vasam is, a mocskos szervizesek meg úgy is csak át akarnának baszni, no meg hónap vége van, tankolni sem tudnék, nemhogy szervizeltetni meg alkatrészt venni.

A város naná, hogy bedugult, képtelenség normálisan haladni!

• Menjél már, te kibaszott idióta! Hányszor váltson még zöldebbre a lámpa, hogy végre felébredjél és elinduljál?! Persze, te meg lépj csak le elém nyugodtan a zebrára, átszaladni előttem! Ha kilapítalak majd rájössz, köcsög! Szaladj akkor bazmeg én le nem fékezek miattad, le nem lassítok!

• A kurva rádióban is mi szól? Faszom! Ötmilliószor hallott elcsépelt slágerek, amik már akkor is szarok voltak, amikor kijöttek, de most, hogy mindennap hallom, már a seggemen jön ki.

• Hírek! Na, baszod, ez se sokkal jobb! Politika, okádok tőle. Állatkert, kis görény született, dögöljön meg az összes! UFO-t láttak Budapest felett, komolyan már, nem lehetne legálisan lemészárolni valahogy ezt a sok idóitát?

Másik adó: Szar zene. Politika. Bazmeg! Kis görény! Bazmeg! UFO. Bazmeg, bazmeg, bazmeg!

Végre valahogy felszakad a dugó és időben odaérek! Parkolóhely persze már ilyenkor sincs.

• Faszom! Ha sokáig kell keveregnem, amíg találok, elfogy a benzin, pedig fizetésig nem tudok újra tankolni!

Végre! Ez is megvan!

A hivatal nyitásáig van még tíz perc, de a sok isten barma már ott tülekedik a zárt bejárat előtt.

• Fasza! Ahogy számítottam! Kurva egy nap lesz ez!

Keresztülvágom magam a tömegen, idegesen csörgetve a zsebemben a kulcsaimat.

• Faszért kell nekem itt dolgoznom? - kérdezem magamat, mint minden nap, miközben kinyitom az ajtót, bemegyek, majd újra becsukom és kulcsra zárom a tülekedők elől.

• Várjatok csak türelemmel! - morgok magamban. Van még öt perc az ügyfélfogadási idő kezdetéig, de rohadjak meg, ha nem iszom meg még egy kávét, mielőtt beengedem a rohadt csürhét! - Legfeljebb vártok még egy kicsit, minek kellett egyáltalán ide jöjjetek?

De akárhogy húzom, halasztom csak be kell ülnöm a fülkémbe, és hívnom az első sorszámot.

Leszarom, milyen ügyet akar intézni, milyen fontos, milyen sürgős, megnyitom a gépemen a pasziánszt és lépek hármat, mielőtt elveszem a sorszámát. Kezébe lökök egy formanyomtatványt, amiről tudom, hogy egyrészt baromi hosszú idő a kitöltése, tele van érdektelen, senkinek sem kellő adatokra vonatkozó kérdésekkel, ami legalább másfél órára leköti az idiótát, másrészt a világon semmi szükség rá, mert az egész megvan a gépen, oda is kell felrögzíteni bemondás alapján azt a két-három valóban szükséges adatot, a nyomtatványt meg bebaszhatom a papírkosárba.

• De bazmeg, ti akartatok idejönni, és én szopok miattatok, akkor szopjatok ti is!

Ha ügyes vagyok, ebédszünetig nincs is más dolgom, mint mindenkit elzavarni űrlapot töltögetni, én meg le tudok nyomni közben pár kör pasziánszt, vagy fekete özvegyet.

• Tessék milyen alakok vannak ma is?! Botos öreg, ez is inkább menne már a temetőbe! Na, ez a nő meg ott a bőgő gyerekkel! Neked is legyen szép a napod anyukám! Két perc alatt elintézhetném az ügyedet, de tessék csak űrlapot töltögetni, aztán legközelebb jobban meggondolod, ide gyere-e!

• Mér nem a munkahelyükön vannak ezek inkább? Ebben a kurva országban senki nem dolgozik, csak én, hogy mindenki ide kellet ma egyen a rosseb?

Kurva nehezen, de valahogy kibekkelem ebédidőig. Szar szendvics, két kávé, egy cigi, már marja is szét a gyomrom az egész! Közben persze szól az a rohadt rádió.

• Bazmegpolitika, bazmegkisgörény, bazd már meg a budapesti ufódat!

Ha lehetséges még szarabb hangulatban vágok neki a délutáni tortúrának. Visszamennék a fülkémbe, erre valami idióta overallos pasi ott baszkurálja kurva gépemet.

• Csezdmeg, ilyen hülye munkaruhát még nem is láttam!

Valami teljesen elbaszott idióta színe van, a hátán meg olyan felirat, amit el sem tudok olvasni. Amilyen hülyék ezek, tőlem akár rovásírással is felírhatják a hülye cégük nevét, az sem érdekel. Csak azt remélem, hogy az ebéd előtt sebtiben megnyitott pornóoldalt nem felejtettem el bezárni.

• Jóember, mi a faszt csinál a gépemmel? - kérdezem, és remélem, valami hosszadalmas dolgot, mert azzal is kevesebbet kell a baszott kedvesügyfelekkel foglalkoznom.

• Hardwer és softwerfrissítés, már meg is vagyok – feleli és megállapítom, hogy legalább olyan szarul néz ki, mint amilyen az én hangulatom. A bőre szürkés, és valahogy, mintha egy számmal nagyobb lenne a kelleténél, a szemei szűkek, és valahogy fura színük van. - Jó másnapos lehet a pali, remélem nem szart el nekem semmit a gépen! -gondolom, aztán elhessegetem a helyemről.

• Hardwer és softwer – morgok magamban – erre bazmeg van lóvé, de egy normális fizetésre bezzeg sosincs. Kurva közszféra!

Felveszem a telefont, az ügyfelek várjanak csak kicsit, és felszólok az informatikusoknak, ahol van pár haver.

• Mi a lófaszt babráltok a rendszeren? - kérdem tőlük – mire ők csak vonogatják a vállukat a telefonon keresztül, hogy ők nem tudnak semmiről, biztos valami külsős cég csinált valamit, ők nem frissítettek semmin.

• Még jobb! - dohogok magamban, amint újraindítom a gépet – valami haver megint kaszált pár milkát, nekünk meg jövő hónapban már cafeteriánk sem lesz miatta!

Hívom az délutáni első sorszámot, és majd szétrobban az agyam amikor odatipeg az ügyfél.

Nő.

Az a típus, amelyik a legjobban irritál.

Gazdag vállalkozófeleség lehet, életében egy tojást fel nem tört, egy edényt el nem mosogatott, dolgozni a sosem kellett, csak jó faszt sikerült leszopnia, és fényesre volt nyalva egész életben a picsája.

A szája lebiggyed, látszik rajta, hogy utál lesüllyedni ide a plebejusréteg, a pórnép közé, és személyesen ide jönni ügyet intézni a shopping, a szoli, a kozmetika, vagy a műkörmös helyett, de muszáj, ezt nem lehet sem a titkárra, sem az inasra bízni, bizonyos ügyeket, csak személyesen az ügyintéző előtt aláírva lehet elintézni.

Az a rohadtul idegesítően kopogó körömcipője többe kerülhetett, mint két havi kocsirészletem, a kurva smukkjaiból kifizethetném a lakáshitelemet, a rohadt táskája árából meg elmehetnék két hétre nyaralni.

Odatipeg az ablakomhoz, természetesen nem köszön. (nem mintha én azt tenném), belöki a sorszámát, én meg odalököm neki az űrlapot, -tessékkitölteniaztánhozzavissza- darálom le a szokásost, erre nem elővesz a táskájából egy fullon kitöltöttet, a büdös kurvája?

Úgy éljek, ez a rohadt ribanc, tegnap beküldte valamelyik sameszét, elhozatott egy űrlapot, kitöltette, és ma készen idehozta, mert ezt valóban neki kellett személyesen.

• Ó, hogy hugyoznám tele a szádat! - gondolom magamban majd szétrobbanva a dühtől – Ezt nem tudom lerázni, foglalkozni kell vele. És kurvahétszentség, hogy affektálni fog! Taposnám ki a belét!

Elveszem az űrlapot, rápillantok, és elkezdem az adatrögzítést.

Régi szórakozásom, hogy mindig egy mezővel előbbre járok a gépeléssel, mint amire rákérdezek, beírok valami baromságot, aztán a tényleges adattal felülírom.

• Neve? - Kérdezem, miközben ujjaim már gépelik a szopóskurva szót a rubrikába

• Szopós kurva – idegesítően affektálva, de egyebekben teljesen természetes hangon érkezik a válasz

• Elnézést, nem értettem – tényleg azt hittem csak a fülem tréfált meg, és villámgyorsan kitörlöm, amit az előbb írtam. Ujjaim, azonban mintha önálló életet élnének, végigszaladnak a billentyűkön ismét, amíg a válaszra várok

• Gecifaló riherongy – affektál ugyanúgy, és én döbbent szemekkel nézem, mit is gépeltem be az előbb.

• A teljes nevét, ha kérhetem – villámtörlés és gépeléssel

• Pénzért szopó, gecifaló, riherongy, kurva – mondja tagoltan, amit begépeltem

Ritkán vág gyorsan az agyam, de most hirtelen összeállt a kép.

Ufók Budapest felett? Hardwer és softwerfrissítés egy senki által nem ismert, olvashatatlan betűkkel írt cég, szürke bőrű szakijától?

Ha ez valóban az, amire gondolok, akkor most megfogtam az isten lábát.

Gépelek, Enter és bármi, amit írok valós lesz.

Egy módon bizonyosodhatok meg róla.

Ki kell töltenem a nagyságos asszony űrlapját, ilyen alkalmam a nemes bosszúra felső tízezer felett soha többé még egyszer nem adódik.

Ujjaim táncot járnak a billentyűkön.

• Besorolás: nimfomán, perverz, ribanc, akaratnélküli báb, dórton rángatható, minden parancsot teljesítő szexrabszolga.

• Ügyintézés: Vip tárgyaló

• Ügyintézés időtartama: két óra

• Nesze, ribanc, most megkapod! - gondolom magamban, és udvariasan megkérem, hogy fáradjunk talán át a tárgyalóba, ahol is megvizsgáljuk és elintézzük ezt az apró hivatalos procedúrát

Gondolhatjátok. Amint bezárult a tárgyaló ajtaja, hason csúszva, a cipőmet nyalogatva könyörgött könnyes szemmel, hogy legyek olyan kedves és intézzem el az ügyét, bármit megtesz érte.

Megtett.

Nekem is és a haveroknak is az informatikáról, akiket lehívtam szórakozni, amikor én már minden lukát megtömtem, szétszopattam és teleélveztem az arcát.

De természetesen elintéztem a formaságokat is. Kitöltöttem kézzel a kért dokumentumot, aláírás, pecsét.

Könnyezve hálásan csókolta meg érte a lábujjaimat egyesével, majd gondosan összehajtogatva beletette abba kurva drága, elegáns válltáskájába.

Lehet, hogy kár, hogy a vicces IT-s haverok abba előtte már többen belehugyoztak.

No, de sebaj, a munka letudva, és majdnem vége a munkaidőnek is.

Annyi időm azért még maradt, hogy visszaüljek a gép elé, beírjam a saját nevemet és kitöltsek azon a kurva hosszú űrlapon minden adatot, a vagyoni helyzettől az egészségügyi állapotig.

Reggel visz a magángépem a Bahamákra!

Csak azt az e-mailt nem értem, az ismeretlen feladótól:

„Bolygójuk elbukott a vizsgán. A visszaszámlálás megkezdődött. A megsemmisülésig hátralévő idő ….”

és a vége nincs meg az e-mailnek.

Ezek a kurva informatikusok is inkább a rendszer karbantartásával törődnének, mint a hülye játékaikkal a VIP tárgyalóban!