Hányszor megfordult a fejemben, vajon képes vagyok-e teljesen önzetlenül adni úgy és azt amit nem igazán akarok és mégis örömmel, boldogsággal adni.
Ha valaki azt mondja, hogy meg lehet szeretni valamit, amit utálsz vagy amitől undorodsz valaki kedvéért, hát nem hittem volna el, sőt kinevettem volna. És lehet…
Vágyom örömet okozni az Uramnak. Szeretem, ha kedvét leli bennem, ha büszke rám. Mégis volt valami, amihez nem éreztem kedvet, sőt kicsit féltem még a gondolatától is, ez pedig Uram magja a számban. Furcsa íz, különös állag és rettegtem, mi lesz ha nem bírom, ha visszajön belőlem. Számomra ez rettenetesen megalázó érzés lett volna, ezért jobbnak láttam őszintén beszélni félelmemről, mielőtt baj lesz. Ismervén Uramat, tudván tudtam soha nem kérne tőlem olyat amit nem örömmel teszek meg, ami nem okoz nekem is legalább olyan élvezetet, mint neki. Azzal is tisztában voltam azonban, hogy számára az egyik legnagyobb ajándék amit adhatok, ha befogadom a számba. Itt ezen a ponton aztán el is dőlt bennem, nem lehet kétséges, hogy ezt a kívánságát is teljesíteni fogom, sőt úgy, hogy valóban jó érzés legyen, úgy hogy igazi boldogságot jelentsen neki és nekem is. Ezért aztán amikor eljött a perc, hogy kényeztessem, már csak a vágy hajtott, az öröm szerzés vágya. Tombolt bennem a vágy, lüktetett a testem, annyira akartam. Éreztem a kezét, amivel gyengéden irányította a fejem és a számban a teljes duzzadó férfiasságát. Ebben a pillanatban már nem csak a testem, hanem a lelkem is akarta, és itt már nem létezett külvilág, sem idő, sem tér, csak mi ketten eggyé válva. Bármit tehetett volna innét, hisz szinte önkívületi állapotban voltam ekkor már.
Egy kedves, gyengéd hang volt az ami visszarántott a földre, az Ő hangja kért, hogy tegyem a fejem a hasára. Egy pillanatra nem értettem, de nem kellett sok idő, hogy megértsem, mit akar, mire kér, s hogy még ebben a csodálatos percben is rám figyel. Izgatottan nyitottam ki a szám, hogy érezzem Uram ajándékát, édes nedűjét a számban. Boldog voltam, határtalanul boldog, amikor éreztem e nektárt folyni a számon, le az államon. Azt hittem ezt a boldogságot már nem is lehet fokozni, de megértettem, hogy lehet akkor, amikor ezután gyengéden magához húzott és megcsókolt. S az már teljesen magától értetődő volt számomra, hogy ezután visszakússzak a hasához és alaposan letisztogassam minden undor, minden rossz érzés nélkül, önzetlenül, imádattal és azért mert közben nekem is jó, mert dübörög a vérem a teste érintésétől és magja ízétől.
