- Hogy az a jó élet rakja telibe! Szaladt ki Tom száján a visszafojtott káromkodás!
Dühösen csapta le mobilját az anyósülésre.
Most mehetek vissza a munkahelyre-dühöngött magában-legalább egy óra, amíg helyrehozza a beosztottja által elköetett szarvashibát. A frissen feltálalt vacsorár elfelejtheti, és tudja, hogy Angelica egész nap a péntek esti közös programra készülődött. Gyönyörűen kisikálta a lakást, kora reggel feltette a húslevest, áthúzta az ágyat frissen vasalt, ropogós ágyneművel, korán leszaladt a henteshez, hogy a legszebb húsokból válogathasson urának, pontos időzítéssel kezdett hozzá a vacsora elkészítéséhez és az aprósütemény szaggatásához, hogy pontban 7-kor, minden frissen, forrón kerülhessen az asztalra, hogy aztán még kényelmesen legyen idő egy jó kávéra, egy együtt elszívott cigire és egy közös tussolásra, mielőtt indulni kell a megbeszélt színházlátogatásra.
Szegénynek nagy csalódás lesz, hogy hiába akart tökéletset alkotni, a végeredmény maximum egy sebtében befalt, mikróban melegített, zamatát vesztett vacsora, egy kapkodó öltözködés, és egy kényszerűen feszengő, "alig várom, hogy vége legyen, és mehessünk a francba" hangulatú színházi est. A szeretkezés persze ilyen hangulatban felejtős.
- Mentsük az estéből, ami menthető - nyúlt Tom a telefonért.
- Szia, Kincsem, sajnos beütött a mennykő az irodában, legalább két órával érek később haza a tervezettnél. Ne aggódj a vacsora miatt, tudod, hogy akkor sem baj, ha nem olyan lesz, mint frissen lett volna. A színházat elfelejtjük, helyette beülünk a kádba, talpig habbal borítva, és kimasszírozhatod belőlem a feszültséget. Ne hagyjuk, hogy elrontsák az esténket, ígérem, tartalmasabb lesz az éjszakád, mintha a színházban feszengtünk volna! Igyekszem haza. Csók Drágám!
Bő két órával később, Tom ismét elfordította slusszkulcsot, kihajtott a parkolóból, és hazafelé indult. Útközben még megállt, egy csokor virágért, és egy doboz belga pralinéért.
Sóhajtva állította le a motort a ház előtt, és nagyott fújva szállt ki a kocsiból. Elégedetten nyújtóztatta ki hátát, végigropogtatva gerincét. Mosolyogva indult az ajtó felé.
Nem kellett a kilincshez érnie, Angelica már egy fél órája állt készenlétben az ajtó mögött, és arcán boldog mosollyal nyitotta ki urának. Karját szélesre tárva ölelte magához Tomot.
Tom nevetve lépett hátra - legalább a táskámat had tegyem le, mosolyodott el.
Angelica nem hagyott rá időt. Kivette a táskát Tom kezéből, félretette, majd avatott mozdulattal vette volna le a dzsekit róla, ám a férfi háta mögé rejtett baljától ez nem sikerült elsőre. Finoman maga felé hózta a kezet és mikor meglátta a hatalmas rózsacsokrot boldogan sikkantotta el magát.
Mélyen beszívta a bódító illatot, és futva indult vele az ebédlőasztalon álló váza felé!
Tom mosolyogva követte, és kissé fáradtan zöttyent le az asztalfőhöz állított székre.
- Hozom a vacsorát - hallotta Angelina kiáltását már a konyhából.
Egy pec sem telt bele, és előtte gőzölgött a forró leves az asztalon. Kényelmesen hátradőlt, míg Angelica telemerte a tányárját, aranyló levessel, és az előre kiválogatott, ura ízlésének leginkább megfelelő finomságokkal.
- Melegen tartottam, mert tudom, hogy így szereted Drágám!
- Te nem eszel? -kérdezte Tom két falat között.
- Csak néznélek.-Töltötte tele Tom poharát Angelica. - Imádom látni, hogy ízlik a főztöm. Hozom a főfogást. Kijevit csináltam, de sajnos kihült, rámelegítsek?
- Jobban járunk, ha nem, a mikro megöli az ízeket, inkább eszem hidegen.
-Akkor elkészítem a fürdővizet. Mire végzel tele lesz a kád. Szólj, ha kiürült a poharad! Sietek vissza!
Tom elégedetten nézett a kisiető Angelica után. Nem kerülte el figyelmét, hogy a lány mennyire kicsípte magát az este kedvéért. Könnyű, selyem miniruha, láthatóan fehérnemű nélkül, magas sarkú papucs, frisen mosott és hátrakötött haj és diszkrét smink.
Pár perc múlva Tom elégedetten kelt fel az asztaltól. Elsétált a fürdőszoba ajtajáig, megállt és várt. Angelica készséggel sietett utána, szembefordult vele és elkezdte gombolni Tom ingét. Közben nem tudta megállni, hogy egy gyors csókot ne leheljen Tom nyakán az érzékeny hajlatra, ahol a nyak és a váll találkozik.
Tom elégedett morrantással mozdított egy hajszálnyit a vállán, hogy az ing könnyebben a földre hulljon, majd nyugtázta, hogy a lány elé térdelve fínoman az övét csatolja ki, hogy könnyedén lehánthassa róla a farmert.
Tom egyetlen felesleges mozdulatot sem téve épp csak annyit segített a vetkőztetésben, hogy a folyamat ne forduljon burlesk-be, és az olajozottság gyakorlatával történjen. Mikor már lekerült róla a nadrág, az alsónádrág következett, természetesen az elmaradhatatlan leheletfínom csókkal, amely ezúttal a a vessző és a combtő találkozására került. Majd a combon, térden lábszáron végigsimítva Angelina lehúzta a férfi bal lábáról a zoknit (miközben Tom nem több, mint két centire emelte meg lábfejét), majd a művelet a jobb lábon is megismétlésre került.
Angelia még pár másodpercig térdelve maradt Tom előtt, majd fejét lehajtva úgy emelkedett fel, hogy nyelvével a jobb lább nagyujjától indulva, a lábfejen áthaladva, sípcsonton át a csípőhajlatát követve, kis kítérővel a jobb mellbimbó felé, a nyakon és az állon át egy folyamatos mozdulattal jusson el a férfi szájáig, melyre szenvedélyes csókot lehelt, aztán kézenfogva vezette a forró vízzel teli fürdőkád felé, mely élénkítő, relaxáló hatású fürdősótól volt illatos.
Tom beleereszkedett a forró vízbe, hátradőlt és átadta magát az élvezetnek, hogy Angelica a kád fejrésze felől mögé kuporodva fínomann masszírozni kezdte mindkét halántékát, elmosva ezzel az egész napi feszültséget.
Bő negyed óra telt el így, szótlan lazításban. Tomnak meg sem kellett szólalnia, a fejét sem kellett megmozdítania, még a szemét sem kellett ahoz kinyitnia, hogy Angelica készségesen a mosdószivacs és a tusfürdő felé nyúljon, majd szótlanul elkezdje mosdatni az előredőlő férfi széles hátát.
Az öblítés után Tom feje, arca, majd mellkasa következett. Tom finoman megemelte csípőjét, hogy hasfala és ágyéka a víz felszíne fölé kerüljön, hogy a lány folytathassa mosdatását. Angelica persze nem tudta megállni, hogy a vízből kiemelkedő méretes hímvesszőről le tudja venni a szemét, és míg szivacsos kezével a férfi hasát mosta, másik keze végtelen szeretettel símított végig az egyre szebben növekvő, majd végül teljes méltóságában felmeredő totemoszlopon. Jobbjából elngedte a szivacsot, tusfürdőt töltött bal tenyerébe, amelyet sem túl gyengén, sem pedig túlzott erővel kezdett el felhordani a férfi péniszére. Mindkét kezét használva a farok tövétől egész a makk hegyéig alaposan végigmosdatta vágyai tárgyát, különös figyelmet fordítva arra, hogy szappantól síkos hüvelykujja, folyamatosan fel-le mozogjon a kengyelen.
Tom váratlanul leengedte csípőjét, mitől hímvesszője elmerült a víz szappanhabtólt takart felszíne mögé. Angelica kelletlenül eresztette el Tom férfiasságát, de tudta, hogy pillanatokon belűl a férfi fel fog állni, hogy combja se maradjon ki a kényeztetéssel egybekötött mosdatásból.
Nem tévedett. Tom határozott folyamatos mozdulattal emelkedett ki a vízből. Mit tesz a véletlen, ágaskodó vesszője pont a lány szája elé kerűlt, aki míg mindkét kezével a férfi combja hátulját és fenekét mosdatta (nem mulasztva el finom körkörös mozdulatokkal símogatni Tom ánuszrózsáját), készségesen kidugta nyelvét hogy alulról felfelé haladva végigsimítson vele a vessző teljes hosszán, a kengyel vonalán, egész a makk végéig. Gyengéden szájába vette Tom makkját, és ajkaival és nyelvével egyidejüleg dolgozni kezdett rajta, miközben jobb kezének tusfürdőtől síkos középső ujja az első ujjpercig belecsusszant a férfi végbelébe.
Tom mindkét kezével lassan végigsimított Angelina vállain és nyakán, majd megpihentette mindkét tenyerét a lány tarkóján.
Mozdulatlanul adta át magát a kényeztetetésnek, majd mind akibe lépésről lépésre tér vissza az erő és az energia, miliméterről miliméterre húzta a lány fejét egyre mélyebbre ágaskodó szerszámára.
Nem erőszak volt a mozdulatban, hanem határozottság, erő és hatalom.
Angelica ellazította nyakizmait, lehetőség szerint megpróbálta minél jobban ellazítani a torkát, hiszen a hatalmas farok mind mélyebbre és mélyebbre hatolt a szájába, régen túllnyúlva a szájüregen, egész a torok mélyére elérve, ezáltal teljes mozdulatlanságra kényszerítve őt. Két keze természetesen szabadon maradt, hiszen a férfi meg sem próbálta azokat korlátozni, tudva tudván, hogy neki meg sem fordul a fejében a gondolat, hogy kezét a combnak feszítve megpróbálkozzon fejének hátrahúzásával.
Éppoly lassan, mint az előbb Tom fokozatosal lazítani kezdte karjait, hogy farka lassacskán elhagyja Angelina száját. A lány sem próbálta siettetni a folyamatot, türelmesen megvárta mígy szája újra szabaddá válik, és csak akkor vett egy mély lélegzetet és mosolygott fel a férfira, aki kilépve a kádból, leguggolt a lánnyal szemben, és mélyen a szemébe nézve szájon csókolta.
Gyengéden Angelica két vállát megfogva együtt emelkedtek fel a földről.
- Törölközö. -mondta Tom halkan.
- Hozom máris, - indult a lány szaladva a tükrös fürdőszobaszekrény felé, majd kitárta annak ajtaját, hogy azonmód megmerevedjen. Tom még hátulról nézve is tisztán látta, hogy a lány arcából kiszalad a vér.
Sápadtan fordult a férfi felé:
-Nincs itthon egy darab sem, Tom -suttogta alig hallhatóan lehajtott fejjel.
-Tegnap levittem mindet a mosodában, hogy hófehérek legyenek, és elfeljtettem értük menni. -lehelte.
-Hmm, -Tom hangja elmélyült és lahalkult.- megmondanád. mibe törölközzek, Drágám? A levetett pólómba, estleg a te szép hosszú hajadba, vagy hagyjam a francba az egészet? Gyere, menjünk átt a nappaliba, beszéljük ezt meg!
-Nézd -kezdte a férfi a beszélgetést lágy hangon, a fotelban ülve, miközben Angelica lesütött szemben térdelt vele szemben a szőnyegen- pontosan tudom, mennyit dolgoztál azért, hogy szép legyen az esténk. Tudom mennyi időt töltöttél a konyhában, látom mennyit dolgoztál a takarítással, milyen szépen kicsípted magad, hogy nekem kellemes estét szerezz. Azt is tudom, hogy az este egy tervezett része miattam ment füstbe. Értékelem az igyekezetedet, ám te is pontosan tudod, Kedvesem -a férfi halk hangja ennél a szónál borotvaélességgel karcolta végig Angelica gerincét- hogy amióta csak együtt élünk, és javíts, ki, ha tévednék-újabb mentális pofon kergeti a lány arcába a vért, hogy aztán fokozottan térjen vissza a falfehér szín a pír nyomában-számtalanszor elmondtad, és személyesen is tapasztalhattad, hogy minden fürdés után tiszta törölközőre van szükségem. Most nemhogy tiszta törölköző nincs a házban, hanem egyáltalán nincs itthon egy darab sem!
-Nem kell magyarázkodnod, ne kérj bocsánatot, az nem változtat a tényeken. Keressünk inkább megoldást a problémánkra. Mivel úgy tűnik e probléma megoldásánál nem számíthatok rád, Szerelmem,-soha még nyelvünk legszebb szavább gonoszabbul ki nem ejtették- magam veszem kezembe az ügyet.
-Kérlek, hozd ide a telefont, Tündérem!-újabb jéghideg tőrdöfés.
Tom kényelmesen hátradőlt még mindig vizes testtel foteljében, átvette a lehajtott felű Angelica kezéből a mobilt, majd nagyjából húsz centire felemelte mindkét lábát. Beszédre nem volt szükség, Angelica azonnal négykézlábbra ereszkedett keresztben ura lábai előtt, aki ívesen átemelte lábait a lány fején és finoman végigfektette őket a lány hátán, míg a telefon menűjében keresgélt.
-Felhívjuk a barátnődet, akivel már korábban eltöltöttünk hármasban pár kellemes órát, hátha ő kevésbé volt feledékeny, mint, te, Drágám.
-Halló, Julie? Mi jót csinálsz ma este? Unatkozol? Remek! Mit szólnál, ha Angelicával megint eltöltenék egy kellemes estécskét hármasban? Hogy alig vártad már, mikor hívunk újra? Ejnye, már nincs még egy hete sem az utolsó alkalomnak, te kis tellhetetlen! Akkor gyere, ugorj át! Apropó, ha véletlenül akad otthon pár tiszta törölköző, légy oly drága hozzál át pár darabot. Ez a butus Angelica elfelejtette elhozni őket a tisztítóból, és most nincs itthon egy darab sem. Köszönöm, tündér vagy, várunk! Szia!
-Na ez megoldódott-nézett le Angelicára Tom miután bontotta a vonalat.
-Nem bántalak a hibád miatt, ne félj nem foglak megverni, nem vagyok én vadállat, de hogy a memóriádat kicsit erősítsük, és biztos ne feledd el a mai napot, igyekszem emlékezetessé tenni neked a mai éjszakát. Van még kb fél óránk, amíg Julie ideér, addig pont elő tudlak készíteni-emelkedett ki Tom a fotelből.
Gyengéden talpra segítette Angelinát, rápillantott térdeléstől kipirosodott térdeire, megcsóválta fejét, aztán féltérdre ereszkedve gyengéd csókot lehelt mindkét térdkalácsra, majd felemelkedve a bűntudattól és megalázottságtól még mindig remegő lány szájára is.
Fejcsóválva lépett a szekrényhez, ahonnan egy pillanat műlva egy-egy pár bőr csukló és bokapántot vett elő. A még mindig mozdulatlanul álló lányhoz lépett, baljába vette a lány jobb kezét, ajkához emelte, megcsókolta, majd rácstolta a pántot. Ezt a bal csukló követte, majd a férfi átadta a két bokapántot Angelicának, aki azokat szó nélkül a bokáira csatolta.
Még mindig egy hang nélkül Tom visszament a szekrényhez, ahonnan Angelica, aki még mindig lehajtott fejjel és lesütött szemmel állt, fémes zörgést hallott.
Tom pár rövid lánccal és néhány darab karabinerrel a kezében tért vissza. Szemével a szemközti fal felé intett, mire a lány szó nélkül a falhoz ment, megállt a falba rögzitett fémkarikáktól mintegy arasznyi távolságban, és megadóan várta az elkerülhetetlent.
-Fordulj meg, Kedvesem-halk és kedves hang, és mintha sajnálat is érződne ki belőle- mondtam, hogy ilyen apróságért nem foglak elverni, és nem is állítalak a falnak fordulva, mint valami rossz kisdiákot.
Angelina meglepődve fordult meg, hiszen a falba rögzített karikák mindezidáig az ő kedvenc korbácsolós játékához voltak igénybe véve, minek során Tom mindig olyan mértékkel adagolta csak a puha velúr korbács ütéseit, hogy azzal jelentős fájdalom okozása nélkül az egekig tudta korbácsolni vágyát, oly annyira hogy több alkalommal már az orgazmusig eljutott a korbács érintésétől.
Most arra számított, hogy ezúttal nem kíméletes lesz a korbács, vagy előkerül egy pálca is, és meg kell tanulnia, mi a különbség az érzékeket felízzító, és a büntetészámba menő fájdalom között.
Tomnak azonban más elképzelései voltak a mai büntetés mibenlétéről.
A szokott módon rögzítette a karabínereket a megfelelő győrűkhöz, és ugyanolyan módon rögzítette a lányt a láncokkal a falhoz, mint a korábbi alkalmakkor, azzal a különbséggel, hogy most Angelica feneke és háta simult a falhoz, karjai kicsit vállmagasság felett kitárva rögzültek, míg lábain majdnem kényelmes félterpeszben állt.
Tom ismét a szekrényhez lépett, de, hogy ezúttal mit vett elő, azt Angelica nem látta.
-És, most figyelj rám, Kedvesem-húzott egy széket vele szembe a férfi. Leült, rágyújtott, amit pedig lakáson belűl sosem szokott, és mélyen a lány szemébe nézett.
-Egyszerű dolgod van ma este. Figyelsz, csendben maradsz, tanulsz és nem felejted el a mai napot! Kicsit segítek, hogy ne hibázz, mert nem szeretnélek tovább büntetni, tehát jobb lenne megelőzni a bajt. Hogy véletlenül se szólaljál meg a nap folyamán, kérlek fogadd el segítségül ezt az apróságot.
-Fekete szájpecket választottam, mert az szépen mutat a kedvemért felvett gyönyörű rohádhoz.-illesztette be a gömböt a lány szájába Tom, majd bekapcsolta a lány tarkóján a szíjak végén lévő csatot.
-Nem kényelmetlen, nem zavar a légzésben?-kérdezte.
Angelica szólni nem tudott, csak megcsóválta a fejét. Való igaz a száját betöltő gömb nem volt túl kényelmes, de mivel körbe sok sok lyuk volt rajta, nem volt rákényszerülve, hogy csak az orrán át vegyen levegőt, így nem gátolta a légzésben.
-És még egy apróságra megkérnélek, Kedvesem-Tom hangja tényleg semmi indulatról nem árulkodott- hoztam neked egy garnitúra vadonatúj gésagolyót, tudom mennyire szeretted a régit amit elhagytunk.
Angelica agyán végigszaladtak az emlékek. Mikor Tom meglepi az első golyókészlettel, az újdonság varázsától lenyűgözve órákig autóznak a lehető legkanyargósabb utakon, hogy amíg a hüvelyébe felhelyezett dupla, kétrétegű golyóbisok ide-oda mozogva mélyen a puncijában végtelenül felhergelik, Tom ballal a kormányt fogja, jobbját a combján pihenteti, aztán elmosolyodik, bekanyaradik egy vendéglő parkolójába, leállítja motort, kiszáll, megkerüli az autót, kinyitja a lány ajtaját, kezét nyújtaj,kisegíti a remegő lábú Angelicát, bevezeti az étterembe, alásegíti a széket, és megkéri a lányt, hogy milyen ételt és utalt rendeljen neki, amíg ő kimegy a mosdóba.
Emlékszik elcsukló hangjára, és a pincér furcsáló tekintetére, amíg leadja a rendelést, közben látja a pincér válla felett a bárpultnál mosolyogva álló Tomot, aki egy kávét kortyolgatva, ciagrettázva őt figyeli.
Emlékszik, hogy a máig nem tudja, mit eszik, és az jó-e, vagy odakozmált, hiszen rózsaszín köd borít mindent, a poklok kínját, és a menyország minden gyönyörűségét állja kí egyszerre, míg végül elfogy az étel, Tom megíssza a kávét és az ásványvizet (csapvizet, ez egyike Tom nem kevés különcségének), feláll az aszataltól, kikíséri az autóhoz, beül, indít, majd egy pár perc múlva megkönyörölve rajta befordul egy elhagyatott, erdei ösvényre, felhajtja a szoknyáját, szemébe néz, és ujjaival pillanatokon belűl a csúcsra juttatja, egyszer, aztán még egyszer, majd sorozatban még ki tudja hányszor.
Emlékszik az ezt követő csókra, majd arra, hogy Tom, egy könnyed mosollyal kitolat az ösvényről, új Cd-t rak a lejátszóba, rágyújt, és átadja neki a cigit, miután egyet slukkolt belőle.
Angelina egyszerre örült és elszomorodott: kapott új gésagolyókat, amit annyira szeret, de biztos nem lesz lehetősége ma használni, hiszen hibázott és büntetésben van.
Tom, mintha csak kitalálná a gondolatát (ez nemis olyan meglepő) elmosolyodik, és előveszi a gyönyörű, csillogó borítású nehéz acélgolyókat, melyeket pár centis szilikonbevonatú zsinór rögzít egymáshoz, valamint egy hurkolt végű zsínor lóg belőle a használat utáni könnyű kivétel elősegítésére.
-Nem fosztalak meg az ajándékodtól, Szerelmem-már nincs él a hangjában, lágy és kedves. -odadadom most. Szeretném, ha ma este végig nálad lenne és vigyáznál rá!
-A kezedbe most nem adhatom, hiszen a falhoz rögzítve nem sok hasznát vennéd, de nem is akarom teljesen eltenni, hogy elfeledkezzünk róla.
-Kérlek vigyázz rá ma este, becsüld meg méltóképpen! Odaadom neked!
Azzal Tom baljával felhajtotta Angelica ruhája alját, aki az estére készülve nem vett alá bugyit, finoman simogatni kezdte a lány szeméremajkait, avatott kézzel játszva velük. Sok munkája nem volt, hiszen az emlékek hatására Angelica puncija már több, mint befogadóképes volt.
Tom még mindig a lány szemébe nézve becsúsztatta a nedves punciba az első golyót, amely azt készséggel befogadta, majd összezárult mögötte.
Angelica egy pillanatra lehunyta a szemét az élvezettől. Csak egy pillanatra, mert Tom folyamatost szemkontaktust várt el tőle, és várta a második golyót.
Meglepődött mikor Tom egy hajszálnyit hátrahúzódott a második golyót még mindig kezében tartva.
-Úgy vélem helyesnek, hogy apró vétséged miatt ajándékodnak, most csak a felét adom át, de a másik felét is megőrzésedre bízom-szólt csendesen, és lassan leengedte a második golyót.
-Vigyázz rá, le ne essen, mert azzal
megbecstelenítenéd szerelmünk egyik jelképét-figyelmeztette a férfi
Angelica bólintott, hisz a szájpecek miatt szólni nem tudott és megfeszítette hüvelyizmait. Még szerencse, gonolta magában, hogy Tom csak egy kicsit húzott fel, épp csak annyira, hogy ne legyen fájdalmas a golyó felhelyezése, de ne nedvesedjek be annyira, hogy nehéz legyen tartani.
Ha figyelek magamra bármeddig tartom a golyót és nem ejtem le, könnyebült meg egy cseppet, mikor beléhasított a gondolat: Julie?!
Hiszen Tom áthívta őt a játszadozni. Ő hoz tiszta törölközőket.
Vajon Tom elengedi addigra, mire Julie ideér és vége a büntetésnek, vagy épp ellenkezőleg, akkor veszi igazán kezdetét az ő megalázása?
Sokat nem gondolkodhatott a kérdésen, mert megszólalt a csengő.
Tom, aki időközben visszaült a vele szembe húzott székre és csendben, cigarettázva figyelte, felállt.
-Megjött Julie, megyek beengedem.
Kiment és behúzta a háta mögött a szobaajtót.
Angelica semmit sem látott, mi tötrénik az előszobában, de hála a résnyire nyitva maradt ajtónak, mindent hallott.
-Szia, Julie, gyere be a konyhába iszunk egy kávét, meg, amit még szertnél.
-Szia, Tom! szokatlan, hogy te nyitsz ajtót, eddig mindig Angie engedett be, te meg alig akartál kimozdulni a kedvenc fotelodból -hallotta Angelica julie kissé mély, rekedte incselkedő hagját.
-Különleges nap van, meglepetésekkel teli.- Tom hangjában ott sejlett a mosoly árnyéka.-Én és Angie valami szokatlannal készültünk ma a tiszteletedre.
-Ne csigázz, Tom, már így is el vagyok pörögve! De hol van a barátnőm, gyanús vagy te nekem a házigazda szerepében. Szervírozod itt a kávét, töltögeted a poharam, holott eddig csak a kezedet nyújtottad ki a teli pohárért. Ki vele, mi az a nagy titok, hogy így kivetkőztél önmagadból érte?
- Nem csigázlak Julie, gyere be a szobában, Angie ott vár minket.
Ez alatt a pár perc alatt Angelicában ellentétes érzelmek vívódtak. Végtelenül megalázottnak érezte magát magatehetetlenül, kiközözve felpeckelt szájjal és a puncijából kilógó gésagolyóval (még ha ruhájától ez nem is látszott), mindamellett egyre jobban izgatta a szituáció, mit fog szólni barátnője, ha ilyen helyzetben látja? Rémülten tapasztalta, hogy a szituáció izgató hatására puncija újre nedvesedni kezdett és a nehéz golyó(amit a kint lógó másik további súlyként húzott lefelé) kicsit lejeeb csúszott.
Gyorsan ráfeszített a hüvelyizmaival, és kis belső tornázás után újra biztonságban érezte a golyót. ideje volt, mert nyílott az ajtó, belépett Julie, aki elkerekedett szemmel torpant meg őt meglátva.
-Ez, mi? -Fordult Tomhoz, kérdően, de nem igazán felháborodás volt a hangjában.
-A meglepetésünk -Tom nem volt hülye, meg tudta különböztetni a haragot az izgalomtól.
-Angelie ma csak néző szeretne lenni a hármasunkban, ma a közönség szerepe van ráosztva. Mivel a moziban is hajlamos csacsogni film közben, ezért lett kissé korlátozva a beszédben. A falhoz pedig azért van rögzítve, hogy semmiképp ne csatlakozzon be a játákba, hiszen ma csak néző, aki nem szólhat bele a cselekménybe.
- Honnan tudjam, hogy nem akarsz hintába ültetni, Tom? Ismerlek, szavadat sem hiszem. -morcos arkifejezés, de a szemek mosolyognak.
-Kérdezd meg nyugodtan Angiet, -vont vállat Tom.
-Hogyan okostojás? Ki van peckelve a szája.
-A nyaka nincs, tud bólintani és fejet rázni. Igaz Drágám?
És jön a bólintás.
-Ok. Figyelj, Angie! Tényleg benne vagy ebben a játákban? Nem akar falhoz állítani ez a te kis perverz párod?
Bólint, majd fejet ráz.
-Nem gáz neked, ha csak néző vagy?
Fejrázás, elpárásodó tekintet
- Akkor isten neki fakereszt! Örülök a válaszonak, mert már az első perctől hihetelenül felpörögtem, a lábam között ott folyik a Niagara! Mond csak Tom, nem akarsz engem is megkötözni?
Azt hiszem a most következő másfél óra részletes leírásától bátran eltekinthetünk, hisz, mindazt, ami ezalatt tötrént, millió novella millió oldalán olvashattuk.
Ami fontos, hogy Angelica ajándéka bár a látványtól többször is veszélyben forgott, erős akaratnak és megfeszített izommunkának köszönhetően végül is a helyén maradt.
Tom, miután kikisérta Julie-t, azonnal Angelicához lépett, kiemelte szájából a pecket, eloldozta láncairól, levette csuklójáról és bokájáról a pántokat, karjaiba emelte a remegő lábú lányt, ölében átvitte a hálószobába, lefektette az ágyra, és egy kis babaolajjal fél órán át masszírozta a sok állásban elszibbadt tagokat!
-Szeretlek Tom, súgta Angelica félálomban.
-Én is szeretlek, kedvesem felelte Tom mosolyogva, de még nem aludj el, hiszen még nem is szertkeztem Veled.
-De hát egész eddig Julie-t kefélted?! -csodálkozott a lány.
-A memóriád sokat javult, hála a büntetésnek -mosolygott Tom -de a megfigyelőképességeden van még mit javítanunk. Nem vetted észre, hogy minden óvszert üresen vettem le?
-Büszke vagyok rád, szerelmem, bátran, emelt fővel fogadtad a büntetésed, tanultál belőle, nehézségek árán is féltve vigyáztál az ajándékodra, mindenképpen jutalmat érdemelsz! Az éjszaka hátralévő része csak a Tiéd, és csak rólad szól.
Hajnal négy felé járt, mikor Angelica a hajnal első fényeinél boldogan pillantott Tomra, aki az egész éjszakás szeretkezés után az imént szenderült álomra.
Gyengéden, hogy fel ne ébressze alvó urát, végigsimított a hátán, felé hajolva csókot lehelt homlókára és azt suttogta:
-Szertelek, Drágám, és Boldog szülinapot!
És kilopózott a konyhába megsütni a totrtát és becsomagolni az ajándékokat.
Egy tucat vadonatúj törölközőt.
