-A szereplők valóságosak, a történet kitalált-
fehér ( 1 session)
Várok. (félek)
Hideg van. (ezért remegek? Vagy…, végig sem akarom gondolni!)
Sötétedik már? (percek, órák? Nem tudom. Amikor még láttam, szürkült.)
Vajon mit tesz velem? (el kellene mennem! Nem vagyok normális! Kell ez nekem?)
Várok, szemem bekötve, hajam hátra fogva, kezeim a széttárt térdeimen, térdelek a fakereszt előtt.
(ez nevetséges! Öltözz fel és menj innen! Ez nem TE VAGY!)
Ezt akarta, ezt teszem.
Csend van.
(minden zörejre, neszre összerezzenek! Bassza meg, tényleg élesedik a hallás, ha nem látsz! )
Megmozdult a levegő? Valami változik!
(na, most félek csak igazán! Nem akarok itt lenni! Moccanok, elmegyek!)
-
Már késő Kedves! (visszanyom. Erős kezei vannak. a hangja mély és reszelős. KEZDŐDIK!)
-
Nyisd ki a szád!
Kinyitom.
-
Nagyobbra!
Nagyobbra tátom. (valami fém, valami kerek, széthúz, szétfeszít, már-már fáj, meghúzza és rögzíti hátul, Basszameg! Ennyit a menekülő szavakról!)
-
Fordulj felém!
-
( ? csúszva? álljak fel? emelkedem, visszanyom, araszolok, végre megfordultam, végig simít az államon, feljebb emeli a fejem)
-
Jó.
( huuuuuuuuuu! Ez a farka! játszik a szám körül, picit bentebb és már érzem az ízét az első cseppjét, Anyám! Ez nagyon nagy! Nem fogom tudni befogadni! Mit csináljak, vajon mit vár tőlem? Szoptam már, de ez most más!)
-
Nyalogasd!
(belelát a fejembe? nyalogatom, finom. Kemény és lágy! És most már nyálas is ,
Ráhajlok, hogy mélyebben legyen a számban, elönt a vágy, hogy én irányítsam!
Azonnal visszarántja a fejem, fáj! Kiveszi. Óóóó! NE!)
-
Cc! Irányítana a szajha!
(jaj, ne!, a keze a szeméremdombomba mar, így ránt fel, megremegek, állok. állok? A keze a jobb majd a balkezemre szíjaz, bőr lehet?)
-
Emeld fel a két kezed!
Emelem.
-
Magasabbra!
Már lábujjhegyen állok.
(fém hangja, hozzá rögzített a kereszthez! a lábaimra is szíj kerül. teljesen kifeszít! Hát, ilyen érzés? Tulajdonképpen nem is olyan rossz! Lépések. Elmegy? Itt hagy? Így?)
-
Most megbüntetlek. (érzem, ahogy mosolyog, én már gondolatban sem! )
-
Feleseltél velem, nem válaszoltál azonnal a chaten! mással is kacérkodsz, igaz?
(remegek, most nincs duma, nincs semmi okoskodás, nem tudom jártatni a nagy pofám! Csak remegek)
-
Látom félsz. és vajon fel is izgultál? Így nem látom rendesen a pinád! (elmegy, valamit kihúz, valami csörren, mi a fenét csinál! elég! látni akarok!)
-
No, nézzük! Igen, így már látom, hogy benedvesedtél.
(valami csipeszt használt lánccal, a nagyajkaimra rakott belőle kettőt-kettőt és teljesen széthúzva rögzítette őket, Édes Istenem mit tesz velem! Lehet így akar kinyalni? De az nem lenne büntetés, nagyon nem! Akkor…? )
Kifeszítve,
kitárva,
kívül-belül meztelenül várom, hogy megbüntessen,
Igaza van.
Rossz, telhetetlen kurva voltam!
Másokkal is szóba álltam, sőt tetszett is, hogy kellek!
Megérdemlem.
Nincs mentség!
-
Addig ütlek, amíg el nem élvezel, vagy be nem pisilsz! Vagy talán mindkettőt előcsalom belőled!
Félek és vágyakozom.
Neszek, valami koppan,
valami anyag zizzen,
lehull.
Valami suhogás távolabb.
Lépések, meztelen talpa csattanása a fejemben visszhangzik.
Előttem áll, inkább érzem, mint tudom.
Suhogás!
Végig simít a testemen, valami kemény és vékony.
( Lovaglópálca? Ostor? Ne, ne, ne! Kérném, könyörögnék, de nem tudok attól az átkozott pecektől! Csak rángatózom, szabadulnék, de nem tudok! )
-
A-z e-n-y-ém v-a-g-y!
(megfeszülök, ahogy meghallom a hangot, hiába tudom, hogy nem szabad. Fáj! fáj, fáj! Dalolnak az idegeim a csiklómon, nincs semmi. csak a fájdalom és a félelem, )
Igen, a Tiéd!
-
A-z e-n-y-é-m!
(újra és újra lecsap, csak a puncimat üti! Üvöltök, de csak nyöszörgés! Könnyek és könnyek, vonaglás…)
Fáj!
Nagyon-nagyon. olyan jó!
Érzem, hogy élek!
Vagyok!
Létezem!
Hallom, ahogy egyre gyorsabban veszi a levegőt!
Már nem is fáj, ez már valami más, megnyugszom.
( Egyre nehezebben, zihálva lélegzem, a testem elárult, összetörve, meggyötörve is növekszik bennem a vágy, minden ütéssel egyre közelebb és közelebb kerülök )
-
Élvezz el! Most!
És én élvezek,
Belül görcsbe rándul a méhem, összehúzódik a hüvelyem, nyöszörgök.
Spirálban robban szét a világ!
Letépi a csipeszeket! A nevét kiáltom a saját számba!
Meg-megremegek, kemény gombbá válnak a mellbimbóim és elengednek a karjaim, nincs tovább, már semmi nincs!
-
Még nem végeztem veled!
(eloldoz, térdre rogynék, elkap, átkarol, magához húz, megtörli az arcom, leveszi a szájpecket, csak nyöszörögni és bújni bírok, jó illata van tusfürdő és öblítő az ingén, szeretem a dohány illatát a bőrén)
Hálás vagyok a büntetésért!
A helyemen vagyok az ölében!
Kitárul és bezárul a világ!
Köszönöm. –suttogom- My Lord!
(…)
Szerző: Kamahe
-
