-
Ha tévézni akarsz, tévézzél Drágám!
Engem ugyan nem érdekel amit Te nézni akarsz, és amúgy sem szeretek egy filmet ezeken a kereskedelmi adókon megnézni, mert gyűlölöm, ahogy szét vannak szaggatva a reklámblokkokkal, de legalább olvashatok addig nyugodtan.
Elhelyezkedünk az ágyban kényelmesen, bekapcsoljuk a készüléket, párna a hátunk mögé, és kezdődik a mozi.
-
Nyúlnék a könyvem után, de te úgy fészkelődsz be a vállgödrömbe, hogy a könyvet ugyan kézbe tudnám venni, de sem nyugodtan olvasni, sem lapozni nem tudnék rendesen.
Pedig tudom, hogy csacsogással most nem zavarnál, mert egyrészt te is tudod, hogy amikor olvasok, úgy merülök el a betűkben, hogy nem látok és nem hallok a külvilágból semmit, másrészt mert azt már rég tudod, hogy amikor filmnézés van, akkor filmnézés van, és nem csacsogás, kommentálás, konyhába kiszaladgálás, hanem a filmes cég logójától a stáblista első harmadáig filmnézés.
-
És, ha már nem olvashatok, akkor tisztességesen kell azt a filmet Neked is megnézed.
Csak az a baj, hogy engem untat.
Láttam már, és nem az a kategória, amit szívesen újra és újra megnéznék, pedig ilyen is akadna jó pár tucatnyi.
De Te ezt akartad ma nézni.
Nézem veled.
De unatkozom, nem köt le.
Ezért inkább keresek olyasmit, ami leköt.
-
Ahogy hozzám bújtál, derekadat átkaroló kezem pont a gerinctöved tájékán nyugszik, és el is indul kalandozni, finoman simogatva.
Tehetek én arról, hogy ez az egyik legérzékenyebb erogén zónád?
Én csak unatkozom, de rendes vagyok, nézem veled a filmet és közben kedvesen babrikállak.
A te lélegzeted ellenben elkezd felgyorsulni.
Szorosabban bújnál hozzám és a te kezed is elindulna, de pillantásom nyugalmat parancsol: Tévézni akartál, filmet nézni, akkor tedd azt!
-
Pedig a kezem már lejjebb jár a gerinctövednél, már rég besiklott a feneked partjai közt, eljátszott az ánuszrózsáddal és megtalálta a puncidat, ami szinte tocsog a nedvességben.
De ez csak a bal kezem. Más nem moccan, én sem.
A szemem a tévén, nézem veled a filmet, amit nézni akartál, és nézned kell.
Hol a hideg, hol a meleg ver ki, de nem adhatod át magad a kéjnek, nem borulhatsz rám, nem teperhetsz magad alá, mert te filmet akartál nézni.
Sőt azt is tudod (mert ismersz), hogy mivel én már láttam ezt a filmet, még figyelned is kell rá, mert vissza fogok kérdezni belőle.
-
Borzong, és próbálsz nem belemelegedni, de én annál sokkal jobban ismerem már a tested reakciót, hogy tudjam, mit tegyen a balom, merre járjon, milyen tempót tartson ahhoz, hogy az izgalmad ne csökkenjen, de véletlenül se érjen odáig, ahonnét már nincs visszaút.
És akkor, mint a drága kereskedelmi televíziókban ez elkerülhetetlen, vágás és reklámblokk.
-
Rád nézek (most először a film kezdete óta), feléd fordulok és a hátadra döntelek.
Belecsókolok a szádba, és jobbom becsapódik a lábad közé.
Már benned is vannak az ujjaim, elmerülve a forró, lüktető nedves barlangban.
Ismerem minden rezdülésed, tudom, hogy tudnálak másodperceken belül az egekbe repíteni, hogy sikoltva élvezz a kezemben, de visszafogom a tempót.
-
Éppen annyira, hogy minden attól függjön, be tudod-e fejezni, csúcsra tudsz-e jutni azalatt a pár perc alatt, amíg a reklámblokk tart, mert te is, tudod, én is tudom, hogy amint az utolsó reklám is lefut, kihúzom az ujjaimat, és mindketten újra a filmet kell néznünk (odafigyelve, mert kikérdezem), és csak a balom ujjai babrálnak majd a gerinctövednél és lejjebb, a következő reklámszünetig.
-
Voltaképp nem is olyan gáz kereskedelmi tévében filmet nézni.
Egész szórakoztató.
