-Imádom ezt az életet- kortyolt bele a csempészett kiváló minőségű ír whiskibe James „nagypofájú” Willson. Kényelmesen hátradőlt székében, nagyot szívott havannájából, és miközben a tökéletesen formázott füstkarikáit eregette, fél szemét a swing ütemeire lábaikat emelgető lányokon tartotta.
-Isten áldja a szesztilalom kitalálóit, nélkülük még mindig a nyomornegyed köveit koptatnám. Persze nem egy életbiztosítás a legnagyobb New York-i család problémamegoldójának lenni, de legalább nem unatkozik, és bőven csordogál az elmulatni való zöldhasú.
-Rövid lesz az este, vagy inkább annál hosszabb –vigyorodott el, amint meglátta az ajtón besiető Gerryt. Pár dollárt dobott az asztalra, fejébe csapta a kalapját, és mire Gerry félútig jutott az asztala felé, már energikus léptekkel kifelé tartott. Lépéseinek ütemét meg sem törve fordította Gerryt felkarjánál fogva az ajtó irányába, aki kicsit botladozva követte.
-Nos? –emelte meg egyik szemöldökét, már a Packard üléséről Gerry felé fordulva.
- Gáz van, főnök –Zihálta Gerry. –Lucassiniék lecsapták az egyik szállítónkat, és letipliztek egy rakomány minőségi piával. A nagyobb baj az, hogy a sofőr a pia mellett a nagyfőnök aktuális barátnőjét is fuvarozta, és a banda őt is magával vitte. A Főnök őrjöng, fejeket követel és a nőjét vissza, ráadásul sértetlenül. Segítened kell James, különben holnapra én is ki leszek belezve!
-Nyugi, el lesz boronálva. –James ezekért a helyzetekért cserélte le a nyomort a bűnözői fényűzésre- Menj vissza a bárba, igyál meg egy-két piát, írasd a számlámra, kefélj egy kiadósat, és mire végzel, vagy itt vagyok a nővel, vagy volt egy utolsó szép éjszakád!- És mire a remegő térdű Gerry egy szót is szólhatott volna gázt adott és elhajtott.
-Hmm, kétesélyes történet ez -Morfondírozott magában- Lucassini emberei nem épp a lelki cizelláltságukról híresek. Gyakorlatilag semmi esélye, hogy a nőt érintetlen állapotban szerezze vissza, bár persze a nagyfőnök női esetében, amúgy is csak elméleti érintetlenségről lehetett szó.
-A fő kérdés, hogy olyan állapotban van-e a leányzó, hogy szállítható és leadható legyen, avagy már minden lukát szétbarmolták, és pár apró alkatrésztől is meg van fosztva?
Tudta hová kell mennie - nem véletlenül volt az, aki. Ebben a szakmában információ nélkül rég nem maradt volna az élők sorában. Pontos tudomása volt Luccasiniék eldugott raktárhelyiségéről, amiről ők azt hitték, hogy mindenki előtt titokban van tartva.
Két sarokkal arrébb parkolt le, és gyors ellenőrzést tartott. Pisztoly a hónaljtokban, csőre töltve, dobókések a felöltő bélésében, garrot a zakóujjban, és vadásztőr a jobb lábszáron. Még egy cigi kényelmesen a Packard oldalának dőlve- félig lehunyt szemmel élvezve a füstöt (ebben a melóban a legszebb, hogy minden cigi akár az utolsó is lehet, ezért ízlik annyira).
Megállt a raktárhelyiség bejárata előtt, egy gyors pillantást vetett a zárra, és elvigyorodott az amatőrizmuson. Itt még golyót sem kell pazarolnia a zár szétlövésére, egy rúgás a kilincs alá is elegendő.
Nem kezdett mérlegelni, hányan lehetnek bent, és milyen fegyverekkel, rég megtanulta, hogy ne kombinálja túl a dolgokat. Ez tette különlegessé, hogy bár élvezte az élet minden pillanatát, imádta a piát, a jazzt, a nőket és az életet, mégse érdekelte soha a holnap, és magas ívben tett rá, hogy él-e avagy meghal.
Bal lábával egy töretlen ívű mozdulattal rúgott az ajtóba a klasszikus helyre a kilincs és a zár közé, hogy az egy hangos reccsenéssel felpattant. Lendületveszteség nélkül, a rúgás mozdulatának folytatásaként lépett be a szobába, majd a lépést súlypontjának süllyesztésével, bal vállán át történő gurulással folytatta. Elképzelésen megfelelően a szoba közepére érkezett, és felállás közben körbe fordulva háromszor húzta meg a ravaszt a hangtompítós fegyveren, a három látóterébe kerülő alak irányába.
Kifújta a levegőt és körülnézve konstatálta, hogy a dolga nagy részét már elvégezte. Az öt bent tartózkodó emberből három vérbe fagyva feküdt a szobában, a negyedik férfi döbbent, lemerevedett mozdulatlanságba dermedve még a farkát sem húzta ki az asztalra döntött, összekötözött kezű, bekötött szemű és szájú nő hátsójából.
-Vége a partinak, haver! Húzd ki szépen, állj a falhoz és levegőt is csak akkor vegyél, ha én arra kérlek!
-Két kérdésem van mindössze, ha azokra szépen és okosan felelsz, már mehetsz is békésen csicsikálni. Ha terelni próbálsz, akkor is csicsikálás lesz a vége, csak sokkal hányatottabban fogsz álomba szenderülni.
-Tehát, egy: Hol a lenyúlt rakomány teherautó? Kettő: Hányadik voltál a sorban a nőnél?
-Ne nyírj ki, könyörgöm-nyílt tágra a letolt gatyájú, rosszarcú szeme- a főnök utasítására nyúltuk le a kocsit, és ott parkoltuk le két utcával arrébb. A kulcsa az asztalon van, vidd el, én meg itt sem vagyok, egy órán belül eltűnök a városból és soha többé a környékre sem jövök, hisz a főnök úgyis kicsinálna az elveszett rakomány miatt.
-És a nő?- Kérdezte fanyar mosollyal James.
-Öööö, igazán, nem volt tervben semmi. Csak ott ült a sofőr mellett. Ott nem hagyhattuk, elhoztuk, és elszórakoztunk vele. De csak nem egy ilyen ócska, tizenkettő egy tucat ringyón akadsz fent haver? A sofőr csaja, volt egy jó estéje és fél óra múlva már úszott volna a folyóban, ha nem toppansz be. Felejtsük el, és hagyjál futni, kérlek!
-Lehetne róla szó, ha tényleg a sofőr nője lett volna a ribanc. A helyzet azonban az peches kis barátom, hogy sikerült a főnök legújabb ringyóját csoportosan seggbe kúrnotok. Szerinted ezek után békés kézfogással elköszönhetek tőled?
-Úristen, az égben, erről fogalmam sem volt haver!- sápadt el a rosszarcú-most mit akarsz tenni?
-Megvizsgáljuk, mit tehetünk-lépett James a minden ízében reszkető férfi elé, és bal kezét a vállára tette. -Talán nem olyan rossz a helyzet, mint gondoltam. Bár neked már mindegy, barátom. –Lépett hátra, miközben a jobbjában tartott kést kihúzta férfi gyomrából. –Haldokolj itt szépen, amíg megnézem, milyen állapotban van a nő!
Eltette a kést és lassan az asztalhoz sétált, a háta mögötti elfúló hörgést már meg sem hallva.
Nem számított túl sok jóra, de a látvány, ami fogadta rosszabb volt, mint amit gondolt.
A nő deréktól felfelé hason feküdt az asztalon, két lába az asztal lábaihoz kötve, terpeszbe széthúzva, hátára dobott szoknyával, széttépett bugyiban. A két kezén szorosra csomózott béklyó, melyről egy kötél feszesre húzva az asztalra feszítette a mozdulatlanságra kényszerített áldozatot. A kötél az asztal végétől áthúzva ugyanazokon a lábakon lett rögzítve, amihez a nő lábai voltak béklyózva.
Egy kendővel a szemek voltak bekötve, alóluk a könnyek által leoldott szemfesték csíkjai kandikáltak elő. Egy másik kendő a szájat takarta, beszéd és sikításképtelenné téve a szerencsétlent.
James lassan körbejárta az eszméletlen áldozatot megvizsgálandó annak fizikai állapotát. A látvány nem töltötte el elégedettséggel. Láthatólag kissé későn érkezett, a társaság már jó ideje szórakozhatott a nagyfőnök nőjével.
A közszemlére tett fenék vérvörös volt a sok ütlegeléstől, és még a vörös foltokból is tisztán kiemelkedett néhány, már majdnem lila feldagadt sáv, ami csak egy bőrszíj csapásainak a nyoma lehetett. Ráadásul a sávok végén a feltépett húsból következőleg a szíj csatos végével lettek kiosztva az ütések. Hasonló sebek lehettek a nő hátán is, bár a ruha miatt a sebek nem látszottak, de a ruhán átütő vérfoltok a napnál fényesebben tanúskodtak a brutális verésről.
A nemi szerv és a fenék már szinte csak egy véres romhalmaz volt, a két nyílás gyakorlatilag eggyé vált a többszörös kíméletlen behatolástól.
Közelebb hajolva James megdöbbenten vélt felfedezni valami fémes csillogást a véres húsüregben. Óvatosan két ujja közé csippentve húzta ki a hüvelyből a legalá tíz centi hosszú, két centis átmérőjű rozsdás csavart, anyával a végén.
-Itt már nincs mit tenni-könyvelte el magában a tényeket James. –A nagyfőnöknél a pályafutása befejeződött, hiszen kötelessége lett volna sértetlenül hazaszállítani a főnök nőjét, ami ezek után már nem lehetséges. Két lehetőség maradt, vagy eltűnni a városból (az országból, és az egész bolygóról), vagy vállalni a következményeket, ami a főnököt ismerve egy golyó a fejbe.
-Nincs kedvem sem bujkálni, sem menekülni. –Vonta meg vállát és lépett a telefonhoz James. Röviden beszámolt a fejleményekről, megadta a címet, majd minden további szó nélkül bontotta a vonalat.
Újból megkerülte az asztalt, odahajolt a kikötözött lányhoz, levette a kendőket a szemről és felszabadított a lány száját, kivéve belőle a beletömködött rongycsomót.
Meglepődött, mikor az eszméletlennek hitt lány felnyitotta a szemét, sőt mintha kicsit el is mosolyodott volna.
-Azt hittem már nem is élsz! –Lepődött meg James. -Ha nagyon szenvedsz, véget vethetek neki, profi vagyok, egy pillanat az egész, és nincs több fájdalom. –Mondta.
-Fáj, nagyon fáj, soha még nem fájt semmi ennyire –meglepő erő és határozottság volt a nő hangjában, -de tudnod kell, hogy soha még ennyire nem élveztem semmit, mint az elmúlt pár órát.
-Mi a jó francot lehet ebben élvezni? –Lepődött meg James, aztán megvonta a vállát. Ha neki így jó, és túléli és még élvezte is, akkor neki mi a fenének kellett véget vetnie saját pályafutásának? Órájára nézett, még legalább negyven perc, míg a „Mészáros” ideér, neki addig bőven lenne ideje eltűnni. Ha akarna. De nem akar.
Elgondolkodva nézett a nőre, a nagyfőnök nőjére, akit már értette, miért akart a boss olyan nagyon megőrizni és visszakapni.
A nő elmosolyodott – James alig akart hinni a szemének- Gyere és bánts te is! –Kérte. –Ezek az amatőrök, csak hátulról mertek nekem esni, szemtől szembe nem álltak velem. Gyere, nézz a szemembe és bántsál! Kérlek!
James egy gyors mozdulattal az asztalhoz lépett, villant a tőr a kezében, de csak a nőt rögzítő kötelek hullottak a földre. A vállánál fogva felemelte volna a lányt magához, de annak összecsuklottak a lábai és térdre esett James előtt.
-Így jó! -Súgta a nő térdelve. Hogy meg tudja magát tartani James övébe kapaszkodott.
James-et végtelenül felizgatta a kiszolgáltatott és meggyötört nő könnymaszatos arcának látványa. Egy mozdulattal rántotta elő farkát nadrágjából, majd erőszakos mozdulattal lökte a nő torkáig. Mindkét kezével a hajába markolt és kíméletlenül dugta a lány száját, míg el nem ért a csúcs közelébe. Akkor kirántotta a farkát és a spermafolyam első sugarát a nő arcára lőtte. Visszalökte a spriccelő vesszőt a szájba és mélyen lenyomta a torkon, hogy a mag maradéka szinte nyelés nélkül lefolyjon a mélybe.
Egy hörrenéssel ellökte magától a nőt, aki a földre omolva, félig nyitott szájából kifolyó maggal nézett fel rá.
-Mosdass le! –Súgta. James elkerekedett szemmel nézte, ahogy a nő szoknyája elszíneződik a kicsurgó vizelettől, ami szép nagy tócsát kezdett alkotni a fekvő nő körül.
-Ha ezt szeretnéd! –Nem kellett sok biztatás. James vizeletének sugara szisztematikusan áztatta el a lény minden porcikáját, rózsassínre színezve a ruhán átütő piros vérfoltokat, lemosva a spermát a lány arcáról és kiöblítve azt a szájából.
-Köszönöm! –Súgta még a nő, aztán összegömbölyödve a tócsában elaludt, vagy eszméletét vesztette.
James felrántotta nadrágját, az órájára nézett, odahúzta a széket szemben az ajtóval, leült, majd elővette a cigarettatárcáját.
Ráérősen válogatott a ropogós szálak között, míg megtalálta a legígéretesebbet.
Akkor kattintotta fel öngyújtóját, mikor meghallotta ház előtt megálló autó fékcsikorgatását.
Hallotta az autó ajtajának csapódását, majd a „Mészáros” sietős lépteit, és a kattanást, ami összetéveszthetetlenül egy harmincnyolcas Special kakasának felhúzása.
Szembenézve az ajtóval slukkolt még egy igazán mélyet a cigarettából és szembenézett a fegyver csövével.
Mosolyogva fújta ki az utolsó füstfoszlányt.
A legfinomabbat.
